Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
X. Műtétek a bőrön
570 vastagságán keresztül s egyenes, tiszta legyen, mert csak így vagyunk képesek gyors hegedésre alkalmas sebfelületeket előállítani. Épen ez okból az anyagveszteség határain inkább valamivel túl megyünk, semhogy heges szövet megtartása által az összeforrást meghiúsítsuk. A fölsebzéssel egyúttal a szabálytalan anyaghiányt szabályos □, O stb. alakúvá változtatjuk. A pótló bőrrészlet képzésénél főszabály, hogy az ne legyen kórosan elváltozva. A bőrt a bőralatti kötőszövettel együtt készítsük fel, hogy az átteendő bőrlemez vastag legyen, melynek tápláltatása a kiterjedtebb véredény-hálózat által biztosítva van, másrészt pedig széles sebajka az összeforrásra alkalmas felületet nyújt. Az egyesítés csomós szűcs- vagy nyolczas-varratokkal leg- tüzetesebben hajtassék végre. Ha a pótló bőrlebenyt az anyagveszteség szomszédságából vesszük, akkor a hiány a lebenynek a) áttoldsa, b) átfordítása által takarható. a) Attolás. Néha elegendő az anyaghiány széleit alapjukról felszabadítani, mire a sebajkak közelíthetők lesznek. Máskor a folytonossághiánynak csak egyik vagy mindkét oldalán ejtett metszések után, melyek a feszülést megszüntetik, lesznek a sebszélek az anyagveszteség fölé vonhatók. Háromszögletű anyaghiány abc fedése végett az egyik oldal irányában (253. ábra b a) egy egyenes vagy ívelt metszést vezetünk a bőrön keresztül, s a szomszédbőrt a jelzett irányban a pótlandó sebfelületre csúsztatjuk. Ha kell, a b pontból is hasonló egyenes vagy ívelt metszést teszünk. A sebet a c és be irányában egyesítjük. (253. ábra.) Más körülmény között ismét a hiány egyik vagy másik oldaláról, majd pedig mindkét oldaláról készítünk lebenyeket. (254. és 255. ábra.) Négyszögletű anyagveszteség pótlására a segédmetszéseket azon oldalra ejtjük, a melyen a bőr legnyúlékonyabb s a heg legkevésbbé tűnik szembe.
