Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)

IX. Idegátmetszés, idegkimetszés és idegnyújtás

546 falát lékelte meg, hogy az idegtörzset a kerek lik előtt átvághassa. Billroth s Nussbaum a felső állcsont ideigtartó (temporär) csonkolásával akartak hasonló czélhoz jutni. De ezek az eljárások mély behatásuk miatt pártolásra nem találtak. Újabb időben Lücke az idegtörzs felkeresése czéljából a járom- csont ideigtartó csonkolását hozta javaslatba s ezen mütétmód Braun- Lossen által olykép módosítva, hogy a rágóizom tapadása érintetlen marad, több esetben sikerrel hajtatott végre. Kivitele: A külső szemzug fölött 1 cm.-rel, a szemgödör külső­szélétől 3 mm.-rel kifelé, egy csontig ható, függöirányos metszést kezdünk, melyet le- és mellfelé a felső állcsont járomnyújtványának alsó széléig nyújtunk; a metszés alsó vége a 3-ik zápfog helyének feleljen meg. Ezen metszésből, vékony szikét a járomnyújtvány alsó felülete alá tolunk, abból a czélból, hogy a lágyképleteket s a csont­hártyát is átmessük s a lánczfürésznek a jelzett seb-irányban vé­kony csontemelővel helyet készítsünk. A fürészelés hátulról kívülről, befelé és mellfelé történjék, mert a csontnak ilyen rézsút-irányban való kettéválasztása által az ik-állcsonti árokba szabadabb betekin­tést szerzünk s utóbb a csont összeforradását is elősegítjük. Azután ezen függőleges metszés felső végpontjából egy kifelé és hátrafelé irá­nyuló haránt-metszést vezetünk a halántékcsont járomnyújtványa fölött, mely a mellső fülbillentyü (tragus) előtt mintegy 1 l/a cm.-rel végződik. Lefejtjük a járomnyújtványról a halántékpólyát s a nyújt- ványt a metszés külső végével átvágjuk. Most a járomcsontot, a fölötte levő lebenynyel való összefüggésében lefelé hajthatjuk. Lücke a 2-ik metszést, a függőleges metszés alsó sarkából indí­totta ki s a járomcsont alsó széle alatt vezette el; a rágóizomnak kettémetszése következtében a rágás maradandó kárt szenvedett. A járomcsontot befoglaló lebeny lefelé húzatva, a halánték­izmot erősen kifelé vonjuk, sőt belső rostjait ha kell kettévágjuk’ azután az ik-állcsonti képleteknek, (zsiradéknak, belső állütőérnek, viszérfonatnak) tompa úton való eltolása mellett, kutatóval az alsó szemgödri hasadék keresésére indulunk, hogy innen azután, a hátra- be- és felfelé haladó ideglörzset a kerek likig elkülöníthessük. Végre kis, tompa horoggal előre húzzuk az ideget s úgy a szemgödri hasa- déknál, mint a kerek liknál átvágjuk. Braun az ideget a kerek liknál vágja át, azután a szemgödri lik előtt (1. aj pont alatt) újra felkeresve, csatornájából kicsavarja. A Braun-Lossen-íé\e eljárás kivitele nehéz s az ik-állcsonti árok zsira­dékjában futó belső állütőér s erős viszeresfonat megsértés esetén nagy vérzésre szolgáltathat alkalmat. Még inkább nehezítheti a mű­tétet rendellenes koponya-alkotás. 'Grisson azt ajánlja, hogy hasonlá esetekben a műtétet megszakítással végezzük. T. i. ha már az ideg­hez vezető útat elkészítettük, tömjük ki a sebet s a műtétet 2—& nap múlva folytatva, keressük fel az ideget. A seb másodlagos varra­

Next

/
Oldalképek
Tartalom