Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - B) Vérerek
46 II. fejezet. A vérkeringést szervek megbetegedései. változásoknak vannak alávetve ; apró erek nagy vastagfalú erekké változnak át, ha erősebben igénybe vétetnek (1. kollaterális keringést I. k. 38. 1.). A vénák falainak van a legnagyobb alkalmazkodási képességük ; többféle körfolyamatnál (gyulladás, daganatok stb.) új érsarjak képződnek. Az érfalak óebeinek ideiglenes elzáredáóa, ha valamely arteria egészen keresztül van szakítva vagy szelve és mindkét csonkja erősen visszahúzódik, azáltal történik, hogy a verőér ad maximum összehúzódik, és a még megmaradó csekély üregét alvadók tölti ki ; valamely ér lekötése után az intim át kevés fibrin összetapasztja. Más esetekben, nevezetesen vénák sérüléseinél, a seb eleinte thrombus által zá- ratik el ; a végleges elzáródás minden esetben azáltal történik, hogy először az intimában és azután az érfal többi rétegeiben is kötőszövetes burjánzás indul meg, amely az elvált érfalak összenövéséhez és, ameny- nyiben thrombusos tömegek is voltak jelen, azok szervüléséhez vezet (1. I. k. 119. 1.). Ha az érfal egyik oldalán sérül meg, akkor a kilépő vér a környező szövet félretolása után üreget hoz létre, amelyben meg is alvadhat ; ily módon Imematoma keletkezik, azaz vérrel telt, az ér lumenével közlekedő üreg (gyakran aneurijóma ápurium- nak is nevezik). A megalvadt rétegek a környezet felől kiindulva szervülhetnek is, s így kötőszövetes tok keletkezik. 453. ábra. Thrombus szervülése vénában (2fQ). IV' gyüjtöér fala. a adventitia, m izomréteg, v ér az érfalban, i intima, t thrombustömeg, c fiatal, vérrel telt kapillárisok, amelyek a thrombusba hatolnak be. Az erek falában különféle produktiv elváltozások fordulnak elő, amelyek egyrészt főként az intima szövetében helyet foglaló egyszerű hyperplasia, másrészt produktiv gyulladás jellegét mutatják (v. ö. 1. k. 143. 1.) és regresszív folyamatokkal vegyesen találhatók, úgy hogy nem választhatók el élesen egymástól, bárha pathogenesisüket és elhelyezkedésüket illetőleg különbözők. A tunica intima minden esetben előbb vagy utóbb résztvesz a folyamatban, a legtöbb esetben pedig azon elváltozás kiindulási helyéül szolgál, amelyet en darterii tis n ek, ill. endophlebitisnek (endangitió) neveznek, és ha az ürtért az intima burjánzása teljesen elzárja, endar- teriitis stb. cbliteransnak. Ha a media elváltozása van előtérben, amelv rendesen a vasa vasorumból indul ki, akkor mesarteriifisról szólunk, ha pedig főleg az adventitia van megtámadva, akkor periarteriitisről. Ezen
