Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - A) Szív- és szívburok
A) Szív cs szívburok. 43 a bolyhos és gerendázatos fibrinfelrakódás az epicardiumon, akkor cor villosumról, bolyhos szívről beszélünk. Gyakran a fibrin léceket alkot, amelyek a szíven körülíutnak és a szívmozgás következményeiként jönnek létre. A fibrin mellett legtöbbször sávos folyadék is található, amely a pangásos transsudatumtól (hydropericardium) gazdag fibrintartalma és ettől származó zavarossága által különbözik (I. k. 128. o.). Kizárólag fibrinkiválasztás- dal járó alakokat pericarditis á/ccdnak nevezünk. Fibrintömegek mint ú. n. corpora liberók szabadon is felehetnek a szívburokban és esetleg elmeszesedhetnek. A rostonyatömegek kötőszövetes szervülése folytán a szív felszínén kérges megvastagodások keletkeznek; a szív így összenőhet a szívburokkal, amit pericarditis adlnesivárnak nevezünk; ez lehet részleges, mikor is a szív összehúzódásos mozgásai következtében szalagokat és kötegeltet hozhat létre, vagy kiterjedhet a szív egész felszínére és a szívburok üregének teljes elzáródására (obliteratio) vezethet. Ha már a kötegelt is lényegesen akadályozzák a szív működését, úgy természetesen mindkét pericardialis lemez összenövése még inkább megnehezíti a szív működését. A pericardialis kérgesedésekben mész is rakódhat le. A szívburok savós rostonyás gyulladása keletkezhet elsődlegesen vagy másodlagosan fertőző betegségek folyamán (izületi csiíz, typhus, vörheny, nephritis stb.); végül létrejöhet per continuitatem, amennyiben a mellhártya vagy mediastinum gyulladása a szívburokra átterjed. Az exsudatumnak vérrel való erősebb keveredése, pericarditis haemorrhagica, főként tuberkulózissal (I. alább) és az igen ritkán található daganatokkal összefüggésben fordul elő. Ritkább a genyes pericarditis, amely endocarditis nlcerosához vagy genyes myocarditishez csatlakozhat, vagy pedig a mellhártyáról avagy a gerincoszlopról terjed át; végül keletkezhet áttétel útján, máshol a testben fekvő genyes gócból, különösen mint általános genyes fertőzés (pyaemia) részjelensége. A gyulladás ezen alakja legtöbbször genyes-ros- tonyás vagy genyes-vérzéses. Ha a betegség nem vezet halálra, úgy az elhalt exsudatum szervülése hasonló módon, sarjszövet képződése útján történik, mint a szívburok rostonyás gyulladásánál (122. ábra. I. k. 131. 1.). Ami az izzadmányból nem szívódhat fel, száraz tömeggé sűrűsödik be és részben el is meszesedhet. Megemlítendő még, hogy különböző jellegű gyulladások a szívburok külső felszínén is előfordulhatnak, mint pericarditis externa; ezek az alakok a pleura vagy a mediastinum gyulladásainak átterjedése által keletkeznek. Produktiv pericarditis azonkívül, hogy mint a fentebbi esetben savós-rostonyás gyulladás kimeneteleként szerepel, létrejöhet ki'őnikus módon is, még pedig úgy, hogy számbavehető exsudatiós jelenségek a betegség egész tartama alatt hiányozhatnak. A végső és következményes jelenségek hasonlók a fentebb leírtakhoz (v. ö. I. k. 130. 1. is.). Az epicardium körülírt fehéres megvastagodásait infoitoknak (ma- ciilce tendineae) nevezzük. Ezek csak ritkán szoktak körülírt rostonyás szívburokgyulladás következményei lenni; legtöbbször abból származnak.
