Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - A) Vér
4 I. fejezel. A vér és a vérképző szervek betegségei. következtében gyakran számos apró vérzés keletkezik a test legkülönbözőbb szerveiben. Számos vörös vérsejt szétesése következtében különböző szervekben, főleg a májban, haemosiderinlerakódást találunk. (I. k. 70. lap). A csontvelőben, amely rendszerint ismét «vörös» színt nyer, nagy- mennyiségű magvas vörös vérsejt látható. Ehhez járulhat még a fehér vér- sejteket termelő szövet túltengése is. Egyidejűleg a legkülönbözőbb kapilláris endothelek visszanyerik foetalis erythroblastképző tevékenységüket és a májban és lép ben ilymódon értelmezhető vérsejt képző gócok lépnek fel. Különösen akkor forog fenn ez az eset, ha a vérképződés a csontvelőben nem kielégítő. A betegség súlyosabb eseteiben a vér világos vörös vagy akár sárga, nagyon híg. A vérben elsősorban nagyszámú myelocytát találunk; a leukocyták gyakran megkevesbednek. A chlorosis alapját a vörös vérsejtek haemoglobintartalmának csökkenése (oligochromaemia) képezi, amelyet egyébként oligocythaemia (1. fent) is szokott kísérni. A haemoglobintartalom a normálisnak 14-re is alászállhat. A leukocyták száma legtöbbnyire változatlan. A vérlemezkék a vérben meglehetnek szaporodva. A chlorosis többnyire nem állandó kórállapot, leginkább nőknél a pubertas korában lép fel, de előfordulnak átmenetek vészes vérszegénységbe. A chlorosissal gyakran társul a szív és az erek hypoplasiája, néha a nemi szerveké is. Bizonyos behatások, melyekről nagyrészt már előbb volt szó, a vörös vérsejtek pusztulására vezetnek ; egyrészök közvetlenül szétesik, másrészük haemoglobinját veszti el ; azáltal, hogy az utóbbi a vérplazmába lép, haemoglobinaemia keletkezik. Ilyen vörösvérsejtroncsoló hatása van különösen bizonyos mérgeknek (vérmérgek, 1. alább), továbbá bak- teriumtermékeknek (I. k. 303. oldal); azonkívül létrejön súlyos égések után, valamint idegenfajú állat vérének átömlesztése következtében. A maláriánál a vörös vérsejtek egyrésze pigment képződése mellett pusztul el (I. k. 71. és 334. oldal). A heemoglobinnak a vérsejtekből való kilépését liseinolysisnek nevezzük; sokszor megelőzi ezt a vörös vérsejtek agglutinatiója, a mikor is ezek összecsomósodnak, egymással összetapadnak és a fenékre sülyednek (lásd I. 313. 1. a baktériumok agglutinatióját). E jelenségeket mikroszkóp alatt megfigyelhetjük, ha egy csepp vérhez «hasmolytikus» anyagot adunk. Részletesebben 1. I. 313. lapon.) b) A fehér véróejték elváltozásai. A fehér vérsejtek számának megszaporodását, amennyiben az másodlagos, ideiglenes állapotként jelentkezik, leukocytosisnak nevezzük ; ez igen gyakran és különböző körülmények közt fordul elő. Az ú. n. emésztési leukocytosis fiziológiailag az emésztés alkalmával lép fel és tetőpontját “2—3 óra múlva éri el. Az ú. n. gyermekágyi (puerparalis) leukocytosis a méhből felszívódó szétesési termékekre vezethető vissza, talán a szülés alkalmával szenvedett vérveszteségre is. Leukocytosis csatlakozik továbbá vérveszteségekhez, fertőzésekhez, bakteriummérgekkel való intoxikációkhoz, kacliexiálioz stb. A leukocytosis a közönséges polvnuclearis vagy az eosinophil leukocyták szaporodásában áll, az utóbbiak különösen asthmánál vagy bélférgek jelenlétében szaporodnak meg. Fel kell vennünk, hogy az említett sejteket chemotaktikusan ható erők vonzzák a csontvelőből a vérbe. A leukocytákon kívül találhatók a vér
