Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - B) Állati élősdiek - I. Protzoonok
330 VII. fejezet. Paraziták. ez utóbbi az átmeneti gazda szerveivel együtt falja fel az élősködőket is. Némely parazita, pl. az ankylostomum embryója a sértetlen bőrön is keresztülhatol. Sok fertőző betegséget bizonyos fajta szúnyogok stb. csípése ültet át az emberre, pl. a maláriát az anopheles, az álomkórt a glos- sina palpalis, a sárgalázat a stegomyia fasciata. A filaria álcáit a mosz- kitók szúrása juttatja az ember vérébe. Némely parazita a gazdaállat testében valóságos vándorlást folytat, pl. az oxyurisok vagy az ascarisok ; mások a nyirok- vagy vérárammal hurcoltatnak szerteszét, illetve savós üregekben a környezetbe szétszóratnak. Magasabbrendű élősködők szájukkal veszik föl táplálékukat, részben vérszívással. Betokolt paraziták évtizedekig is elélhetnek. Az élősködő letelepedéséből származó következmények a gazdára nézve nagyon különbözők az élősködők fajtája, száma és tartózkodási helye szerint. Az okozott zavarok részben helyi, részben általános természetűek; a növényi élésködőkkel ellentétben az állati paraziták különösen mechanikai úton okoznak betegséget, illetve halált, pl. fontos szervekre gyakorolnak nyomást (így az echinococcusok, továbbá cys- ticerkusok különösen az agyban), elzárhatnak fontos járatokat (fasciola hepatica), vagy vérereket (schistosomum híematobium) és nyirokereket (filaria Bancrofti); de mérges anyagok is szerepet játszanak, pl. az ankylostomum duodenalenál és bothriocephalusoknál; különösen a vörös vértestecskéket pusztító vérparazitáknál van ez így. A tömlős férgek mérges anyagokkal is izgatják a környezetüket. Az állati élősködők általában ke- vésbbé ártalmasak, mint sok növényi fertőzést okozó. A megtámadott szervekben reaktiv, gyakran az élősködő (izomtrichina és mások) be- tokolódásához vezető gyulladások, sorvadás és különböző mechanikai zavarok keletkeznek. Azonkívül burjánzások is, mint a schistosomum haematobium vagy a házinyúl májában élősködő coccidium behatására. Némely szervben még speciális következmények is jelentkeznek; így sárgaság némelykor májechinococcus, hydrocephalus bizonyos körülmények közt az agyban levő cysticercus, haematuria a filaria sanguinis jelenléte által feltételezve. Az általánoó zavarok részben ideges természetűek, mint pl. azok, melyeket a galandférgek váltanak ki, részben lázas állapotnak tulajdoníthatók, mint a trichinás fertőzésnél. A vérben gyakran eosinophilia mutatkozik. 1. Protozoonok. Ezek az egysejtű lények a legalacsonyabb rendű állatosztályba tartoznak. Protoplazma és sejtmag többnyire jól megkülönböztethető bennük. Mozgásuk és táplálkozásuk úgy történik, mint azt az amcebáknál később látni fogjuk. Gyakran láthatók bennük magasabbrendű organizáció előjelei. A szaporodásuk oszlás útján (rendesen mitosissal) történik. Ha a protozoonnak két magva van, t. i. makro- és mikronukleusa, akkor a szaporodásnál az utóbbi látszik fontosabbnak. Az ivartalan oszláson kívül még conjugatio is történik. A protozoonok okozta betegségek inkább hasonlítanak a növényi kórokozók által előidézett fertőző betegségekhez, mint az inváziós betegségekhez; az utóbbiakkal azonban a nemzedékváltozás tekintetében többnyire megegyeznek. A protozoonok osztályozásában Braunt követjük. Az általa felállított osztályok közül itt a következők
