Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - III. Vérzés. Haemorrhagia
22 /. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai. ségeknél, mint a fehérvérűségnél (leukaemia) és szegényvérűségnél az érfal elváltozásai mellett a vér minősége is szerepet játszik. A csecsemőknél előforduló vérzések (ákorbut és a Möller—Bctrlow-féle betegség) is valószínűleg a gyomorbél-csatornából eredő autointoxikációra, míg a purpura senilis alakjában fellépő bőrvérzések az erek atheromás elváltozásaira vezethetők vissza. 5. Még teljesen homályos eredetűek azok a vérzések, amelyek ideges befolyásokra jönnek létre. Általános neurosisoknál, pl. bysteriánál bőrvérzéseket (hysteriások stigmái) látunk néha fellépni, a menstruatio kimaradása után pedig «helyettesítő» vagy «vikariáló» vérzéseket (a légzőszervekben, a szájüregben stb.), amelyeknek létrejöveteli módja teljesen ismeretlen. Bizonyára vasomotoros, talán reflexen alapuló behatásokkal függnek össze. A tüdőben, gyomorban és bélben agybántalmaknál keletkező vérkiömléseket részben ép így magyarázzuk, részben az eltömülési és toxikus-infekciózus vérzésekhez (Lubarsch) számítjuk. A vérzésekre való különös hajlandóságot, amelynél fogva már önként (spontán) is, vagy pedig csekély okból aránytalanul erős, tartós és nagy számú vérzés mutatkozik, diathesis hcemorrhagicának nevezzük. Idetartozik a skorbnt, mely leginkább a foghús vérzéses beszűrődésében és kifekélyedésében, sokszor egyúttal más nyálkahártyákban, a bőrben (purpura scorbutica), Ízületekben stb. létrejövő spontán vérzésekben nyilvánul. A megbetegedés rossz táplálkozás, különösen bizonyos növényi tápanyagok hiánya következtében jön létre. Itt említendő a purpura haemorrhagica vagy morbus maculosus Werlhofii is, melynél bőr- és nyálkahártyavérzések mellett gyakran a belső szervekben (agy, vesék) is jelentékeny vérkiömlések keletkeznek. Veleszületett baemorrhagiás diathesis az ú. n. haemophilia, vérzékenység, amely gyakran sajátságos öröklési jelenségeket árul el («vérző családok»). Bár absolute gyakoribb férfiaknál, mégis különösen a nők örökítik át. A betegséget t. i. leginkább oly nők fiai öröklik, amely nők apja baemofiliás volt. A haemofiliát az jellemzi, hogy eltekintve a gyakran létrejövő spontán A'érzésektől, már csekély sérülések is erős, sőt halálos vérzést vonhatnak maguk után. Valószínűleg a vér alvadási fer- mentumának hiánya játszik itt szerepet. A vérzések következményei részint általánosak (konszekutív anaemia, elvérzési halál, v. ö. II. részt, I. fejezetet), részint lokálisak, mely utóbbiak -— nyomás és szétroncsolás — eltekintve az extravasatum terjedelmétől, az illető szerv minőségétől függnek. Míg pl. a bőrben és a bőralafti kötőszövetben a következmények csekélyek, addig a tüdőben, különösen pedig a központi idegrendszerben létrejövő vérzések roncsolást és bizonyos körülmények között a működésnek halálosan végződő rögtöni megszűnését eredményezik (apoplexia). Ha a vér az élő érfalból a környezetbe lép ki, akkor rendesen csakhamar megalvad. A vérlepényből bizonyos mennyiségű plazma préseltetik ki és szívódik fel; a vörös vérsejtek elvesztik haemoglobinjukat, mely a környezetet vörösre festi; a vér festéke többféle színváltozatot eredményező átalakulásokon megy át, melyek pl. a bőr véraláfutásánál napok múlva barna, sárgás, zöld, kék árnyalatokban jelentkeznek; végül is a vérzés helyén festenyzettség, pigmentatio marad vissza. Erre még vissza fogunk térni. A fibrin is mindinkább feloldódik, illetőleg detritusszerű anyaggá esik szét. Ha a vérzés szövetpusztulást hozott létre, úgy regeneratio vagy kötőszöveti szervülés következik be; az utóbbi úgy történik, mint a thrombusoknál (1. lejjebbi, t. i. az alvadék helyébe hegszövet lép. Némely vérzésnél, nevezetesen az agyban előfordulóknál, a szervülés a perifériás részekre korlátozódhatik, míg a centrális részekben a detritus fokozatosan tiszta folyadék által helyettesittetik es ily módón kötőszöveti fallal körülvett tömlők (cysták) keletkeznek. Érszakadásból eredő vérzés úgy szűnik meg spontán, hogy a nyílás helyén vérrög (thrombus) képződik; a végleges elzáródást azonban az érfal burjánzásából származó szövet eszközli.
