Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 319 Gonococcus, szabadon és genysejtekbe bezárva m. állapot, a szívbillentyűk egyidejű megsértésével endocarditis, a csont megsértésével osteomyelitis is. A testen kívül a staphylococcus sokfelé található : a bőrön, a köröm alatti szenyben, a mosogató vízben, a levegőben ; egészséges egyéneknél a száj- űrben, a hüvelyben és a méhnyakban mutatták ki. A különböző betegségeket állatokon is sikerült létrehozni. Kisérletileg számos staphvlokokkusz-beíecskendezéssel amyloid elfajulást is lehet előidézni, a mely embernél is épen idősült (különösen a csontrendszerben előforduló) genyedések kapcsán gyakran kifejlődik. A staphylococcus pyogenesnek több válfaja van, a melyek mindegyike képes genyedést előidézni. Inkább külsőleg különböznek egymástól, a mennyiben különböző színű pigmeneteket termelnek ; a közönséges staphylococcus pyogenes aureus aranysárga, a staphyl. pyog. citreus czitromsárga, a staphyl. pyog. flavus halványsárga, a staphyl. pyog. albus pedig fehér pigmentet. Mindezek közül a stapbyl. pyog. aureus fordul elő leggyakrabban. Gonococcus, diplococcus gonorrhoeae (Neisser) a gonorrhoeäs nyálkahártyagyulladás okozója, a melynek hevenvés alakjánál nagy számban fordul elő, míg idősült esetekben gyéren. A gonokokkusz diplococcus alakjában jelentkezik. A párosával együttfekvő kokkuszok egymás felé fordított oldalukon kissé lelapultak, úgy, hogy zsemlye-alakot mutatnak. Jellemző, hogy a genysejten belül fekszenek, ellentétben más, mellettük gyakran azonos körülmények közt előforduló diplokokkuszfajtákkal. A gonokokkuszok mint gyulladást okozók előfordulnak a húgycső ben, a ^rostáidban, a Bartholini-télé mirigyekben és a méhnyakban. A hámból a subepithelialis kötőszövetrétegekbe is behatolnak és genyedésen kívül mégheges zsugorodási folyamatokat is létesítenek. Ezenkívül a gonokokkusz endometritis, metritis, salpingitis, oophoritis, peritonitis, proctitis, cystitis, epididymitis, továbbá izületi genyedések és endocarditis okozója is lehet. Végül található még mint urethritis és vaginitis, továbbá mint blenorrhoea neonatorum előidézője, valamint a felnőttek gonor- rhoeás szemgyulladásánál is. A diagnózis szempontjából fontos, hogy a gonokokkusz a váladékban a genysejtekben fekszik és a Gram-féle methodus (316.1.) szerint elszín- telenedik. A gonorrhoeához csatlakozó másodlagos megbetegedéseket, húgycső körüli tályogokat, heretályogokat, genyes búbokat, az «áttételes» kankós gyulladásokat (az arthritis és endocarditis gonorrhoicát) azonban rendszerint valószínűleg nem a gonokokkusz, hanem másfajta, később behatolt genygerjesztők okozzák. A gonorrhoeás hurutok igen gyakran nagyon makacs krónikus alakba mennek át. Igen gyakran meddőséget hoznak létre (epididymitis, orchitis, a vas deferens gyulladása következtében, illetve a tubák elzáródását maga után vonó salpingitis esetén). A gono- coccust mesterségesen csak nehezen és rövid időn át lehet tenyészteni ; csak különleges módon készített táptalajban fejlődik, legjobban emberi vérsavóban magasabb hőmérséklet mellett. Micrococcus tetragenus gümős tüdőbarlangok tartalmában fordul elő, de található egészséges egyének normális nyálában is. Négyeséve legyütt fekvő, nagy, teljesen kerek kokkuszok- ból áll; egerekre nézve pathogén és bennük általános fertőzést idéz elő ; embernél genyedést okozhat. A sarcinafajták (336. á. 302. 1.) közül embernél előfordul a sarcina ventriculi az egészséges gyomorban, valamint a gyomor tágulatánál és idősült hurutjainál ; különböző fajtái vannak. A sarcina pulmonum phthisisben szenvedők hörgőiben találhatók; ezek nem pathogenek. A micrococcus melitensis (Bruce), a mely Gram módszere szerint nem festődik és olykor diplokokkuszok alakjában lordul elő, valószínűleg az úgynevezett «maltalaz» okozója. Majmokra átvihető és azokban az emberéhez hasonló megbetegedést idéz elő. 344. ábra. Micrococcus tetra- genus (iVpS}. 2. Bacillusok. A bacterium pneumonia? (Friedländer)-, rövid, vaskos pálczika, a melyet régebben a kokkuszokhoz számítottak; az állati testben való növésekor határozott nyálkás tokot mutat, a mely a tenyészetekben rendszerint hiányzik ; Gram módszere
