Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
306 VII. fejezet. Paraziták. kísérletileg is képesek vagyunk a megfelelő betegséget létrehozni. A betegségek csekélyebb részét más mikroparaziták (penészgombák, protozoák) hozzák létre. Soknál nem ismeretesek a specifikus kórokozók, de a klinikai lefolyásból és a betegség egyéb sajátosságaiból annak fertőzéses eredetére következtethetünk. A fertőző betegségeknél megkülönböztetnek ragályosakat és nem ragályosakat. Ragályodnak (contagiosus) akkor nevezik a betegséget, ha lefolyása közben a megfelelő kórokozó a beteg szervezetből kiválasztatik és így a levegő (por- vagy cseppfertőzés tuberkulózisnál) vagy tápszerek vagy különféle tárgyak közvetítésével más egyént közvetlenül fertőzni képes; ide tartoznak pl. az akut exanthemák, a typhus, a himlő és sok más. Nem ragályod az a betegség, amelyiknek okozóját a beteg szervezet nem választja ki, mire például szolgál a malaria parazitája. Az ilyen betegségek (legalább is természetes úton) nem terjednek el közvetlenül egyik egyénről a másikra, de azért a malaria — malariás beteg vérének befecskendezése útján átvihető egészségesre. Endogénnek nevezik az olyan kórokozót, amely az élő szervezeten kívül nem szaporodik és így a külvilágban csak rövid ideig marad virulens állapotban ; ide tartoznak pl. a lues, a gonoorrhcea, a kanyaró, a vörheny stb. vírusai; ezekkel ellentétben azon kórokozókat, amelyek mint pl. a lépfene bacillusa, az élő testen kívül, pl. a talajban szaporodnak és spórákat képeznek, ektogeneknek nevezik. Ha a fertőző anyag bizonyos helyhez van kötve, ahol fejlődési feltételeit pl. a talajban, a vízben, bizonyos állatokban megtalálja, anélkül, hogy közvetlenül egyik egyénről a másikra átmenne, akkor miasmának neveztetik; ha valamely helyen csakis akkor fejlődik ki, ha oda beteg egyének kerülnek, miazmás-ragályos betegségről beszélnek. Járványosán (epidemiásan) akkor mutatkozik valamely fertőző betegség, ha időnként bizonyos területen gyors egymásutánban nagyszámú egyént támad meg ; endemiásan, ha bizonyos területen tartósan megbetegedéseket okoz. A baktériumok előfordulnak a levegőben, amely elterjedésüket közvetíti — az atmosphaera legmagasabb rétegei csíramentesek — a talajban is jelen vannak bizonyos mélységig, és végül számos baktérium található a vízben, ami a fertőzés szempontjából gyakorlatilag nagyon fontos. Főként a paraziták módjára élő baktériumoknak van meg az a képességük, hogy a testben mint kórokozók szerepelhetnek és benne kóros elváltozásokat hozhatnak létre ; ezeket «pathogen baktériumoknak» nevezik. Egyébként közönséges saprophyták is, amelyek rendes viszonyok közt a szervezetben mint ártalmatlan élősdiek tartózkodnak (pl. a bélbak- teriumok, bacterium coli), bizonyos körülmények közt pathogen tulajdonságokat fejthetnek ki és elterjedhetnek a szervezetben. A fertőzést okozók végső forrását azonban mégis más élő lények, ember vagy állat szolgáltatják ; itt a betegeken és olyanokon kívül, akik a betegségen éppen átmentek, de még bacillusokat tartalmaznak, szerepet játszanak egészségesek is, az úgynevezett bacilluágazdák (b. rejtők.) A fertőződ kapui, amelyeken át a fertőző anyag a szervezetbejut, különbözők aszerint, hogy a fertőzés közvetlen érintkeződ útján (a bőrrel vagy a nyálkahártyákkal! vagy a levegőn át, avagy a táplálékkal történik. A bőrből vagy a nyálkahártyákból kiindulva (belső szervek sérüléseinél ezekből is) keletkeznek a debfertőzéáeá betegdőgek, továbbá gonorrhoea, syphilis stb. A külbőr azonkívül fontos bemeneti kapuja oly fertőzést okozóknak, amelyek a protozoák csoportjához tartoznak és bogarak csípései által terjesztetnek (1. alább). A bolhacsípéseket okolják a pestis átvitelével is. A legtöbb fertőző anyag számára a bőrnek ill. a nyálkahártyáknak legalább apró, a figyelmet esetleg könnyen elkerülő sérülései szükségesek, hogy behatolásuk lehetővé váljék. Némelyek azonban minden sérülés nélkül a faggyú- és izzadságmirigyek nyílásain át behatolhatnak, amint ez a genyedést okozó baktériumokra nézve meg van állapítva. A bőr mellett tekintetbe jön a kötőhártya, a száj és orrgarat-üreg nyálkahártyái és itt főként a mandulák, továbbá a húgycső (gonococcus).
