Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)

A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - I. Lokális bővérűség. Hyperaemia

/. Lokális bővérűség. Hyperaemia.

13

Lokaliá pangás mechanikai akadályokból leggyakrabban nagyobb gyüjtőerek eltömüléáe, összengomatása, vagy bármely más, akár külső, akár belső okból eredő elzáródása folytán támad; mindazonáltal még igen nagy vena elzáródása után sem szükséges, bogy gyűjtőeres pangás keletkezzék, ugyanis a véráram legtöbbször még akkor is, ba több vénaág átjárbatatlan, elég mellékúttal rendelkezik, mert hiszen egy verőérre rendesen két gyüjtőér jut, melyek egymással sűrű anasto- mosisok által vannak összekötve; az utóbbiakat, melyek a vér oldalirányban való elfolyását teszik lehetővé, kollateralióoknak nevezzük. Ezeknek kitágulása és erősebb megtelődésével létrejön az úgynevezett oldalági (collaíeraliá) vérkeringés. A pangás természetesen annál kifejezettebb, minél kevesebb kollateralis ága van az illető vénának. Így pb még a végtagok nagy gyüjtőereinek lekötése után sem található erősebb pangás, vagy ba létre is jön, csakhamar kiegyenlítődik, holott a vena portae elzáródása után nagyfokú pangás támad a gyomorban, bélben és lépben, tehát azon szervekben, amelyekből a vér a verőceérbe áramlik. A gyűjtőeres pangás természetesen vénák elzáródása esetében is kimarad, ha egyidejűleg a verőeres vér odaáramlása is megfelelően csökken, pl. mikor valamely szerv verőerei is nagy mértékben összenyomatnak.

Végül többé vagy kevésbé kiterjedt pangásos bővérűség további okaként megemlítendők még a légzési szervek megbetegedései. így pl. köhögési rohamok megnehezítik a vér elfolyását a vena jugularisokból. Általános gyűjtőeres pangás is létrejöhet tüdőbetegségek következtében, amikor sok tüdőhajszálér elpusztulása folytán a kis vérkörbeli keringés és ezáltal a vér visszafolyása a szív felé is gátolva van.

2. Ha már a gyűjtőeres véráramlás bizonyos akadályai kifejlődtek, akkor a pangásnak fentemlített második oka érvényesül, nevezetesen azon momentumok, melyek már physiologikus viszonyok közt is akadályozzák a vér visszafolyását és melyeket az áramló vérnek kell legyőznie. Ilyen akadályként szerepel első sorban a nehézség hatása. Ha pl. hosszantartó állás folytán az alsó végtagok izommozgásai szünetelnek, akkor a vér súlyának túlságos érvényesülésénél fogva felhalmozódhatik a vénákban és ezek tágulását, az ú. n. varixokat hozhatja létre. Hasonló módon keletkeznek ülő életmódnál a v. haemorrhoidalisok kitágulása folytán az ú. n. arangeres (hcemorrhoidalis) csomók. Többnyire azonban az illető erek veleszületett anomáliái is közrejátszanak, melyek a tágulást elősegítik. Megkönnyíttetik az ilyen vérsülyedés, ha egydejüleg hiányos szívműködés a vér elfolyását a vena cavákból megnehezíti, vagy ha a nagy gyűjtőeres törzsekben akadályok lépnek fel. Ez okból keletkeznek gyüjtőértágnlatok a lábszáron előszeretettel a terhesség alatt, mikor a méh a kis medence vénáit összenyomja, különösen ha egyúttal a sok állás miatt visszafolyásában gátolt vér súlya is közrehat.

Szervrészek gyűjtőeres bővérűsége végre azáltal is létrejöhet, ha a verőerek nem szállítanak elegendő vért. Ilyenkor ugyanis hiányzik a vis a tergo és a bővérűség hosszabb fennállása esetén a hajszálerek a tartós fokozott teltségi állapothoz alkalmazkodva, többé nem képesek az össze-