Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
A szövetek általános kórbonctana - IV. fejezet. A szövetek zavarai daganatszerű növekedés folytán (daganatok) - Az egyes daganatalakok - D) A daganatok páthogenesise és aetiologiája
.4 vérsejtek beosztása. 259 föltétlenül a progresszív folyamatokhoz számítandók, részben csaknem teljesen valódi neoplasmáknak felelnek meg, másrészt inkább gyulladásos sar- jadzásokra emlékeztetnek és így közel állanak a fertőzéses sarjadzó daganatokhoz, mint pl. a tuberkulózishoz. Igen valószínű ugyan, hogy ezek a betegségek legalább részben specifikus kórokozóknak köszönhetik keletkezésüket és ezáltal a daganatoktól külön választhatók, de ez a legtöbb ide tartozó betegségre nézve még egyáltalában nincsen biztosan megállapítva. A beosztás (Sternberg nyomán) a következő : I. helyileg elhatárolt, inkább egyszerű homolog-hyperplasiás, II. beszűrődve atypikusan, hete- rologiásan növő burjánzások. Átmenetet képez a daganatszerű burjánzásokhoz az úgynevezett status lymphaticus vagy thymicus; ezen alkati rendellenességnél (mely különösen fiatal egyéneknél gyakori), a nyirokcsomók, a mandulák, béltüszők stb. rendkívül erősen ki vannak fejlődve, ami az egész nyirokrendszer egyszerű hyperplasiáján alapszik ; azonkívül hyperplasiás a thymus is, illetőleg felnőtteknél sem fejlődik vissza. Gyakran a szív és erek hiányosan fejlődtek (hypoplasia) és egyúttal chlorosis van jelen. Sokszor minden különösebb alkalom nélkül vagy a legcsekélyebb közbeeső megbetegedéseknél hirtelen halálesetek fordulnak elő. (L. a részletes részben is.) Itten röviden előrebocsátjuk a vérsejtek beosztását, amely szükséges ezen betegségek megértéséhez. A leukocyták és lympho- cyták első származását nem egységesen Ítélik meg. A dualisztikus felfogás szerint, amelynek alapján állunk mi is, a lymphocyták és a granu- locyták, mely utóbbiak fejlődésének végső tagjaiként a leukocytákat tekintjük, két teljesen különálló sorozatot alkotnak. Az utóbbiak elsősorban, épúgy mint a vörös vérsejtek, endothelekből származnak. A) Vörös sejtek. Ezek a csontvelőben keletkeznek, az ébrényi korban más helyeken is, így a májban és a lépben. Az endothelsejtekből elsősorban magvas, bőséges basophil protoplazmájú sejtek, erythroblaátok képződnek. Ezekből fejlődnek a (magvas) haemoglobintartálmú erythro- blaóták, még pedig oly módon, hogy a protoplazma haemoglobint vesz fel (eosinnal vörösre festődik). Ezekből a mag elvesztése folytán magnélküli haemoglobintartalmú erythrocyták vagyis az áramló vér vörös vérsejtjei jönnek létre. Rendes körülmények közt csakis az utóbbiakat találjuk a vérben, a korábbi fejlődési alakokat pedig a csontvelőben. A haemoglobintartalmú sejtek sárgán színezettek. B) Grauulocyta (leukocyta)-sor. Az endothelekből először gra- nulanélküli, egymagvú myeloblaátok keletkeznek. Ezekből szemcsék képződése után myelocyták fejlődnek. E szemcsék részben savanyú festékekkel (eosin) festhetek meg; az ilyen szemcséjű sejteket acidophil vagy eoáinophil myelocyfáknak hívják; más sejtek szemcséi lúgos festékekkel festődnek = baáophil myelocyták és végűi vannak sejtek, amelyeknek szemcséi közömbös vegyhatású keverékkel festődnek, ezek a neutrophil myelocyták. Az egyszerű kerek magvak szétdarabolódása folytán keletkeznek a polymorph magvú érett leukocyták, amelyek a myelocytáknak megfelelő szemcsézettséget mutatnak : tehát a neutrophil leukocyták, amelyek a fehér vérsejtek 70%-át teszik ki, az eoáinophil leukocyták és a baáophil leukocyták, amelyekhez elsősorban a hízóóejtek (Maátzellen) tartoznak. Rendes körülmények közt csakis az érett polymorph magvú szem- csézett leukocyták találhatók a vérben. Azonkívül előfordulnak még ú. n. átmeneti áejtek, amelyeknek magja otromba, kissé karélyos, vagy erősebben görbült, halványan festődik, protoplazmájuk igen finom neutrophil szemcséket tartalmaz. Ide tartoznak az ú. n. nagy egymagvú leuko17*
