Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)
Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete
65 Történetünk folyamán talán egy évben sem volt annyi gyásznapja egyletünknek mint az 1889—90. években. Az elhunyt jelesek sorát Rohrbach Antal egyleti titkár nevével kell kezdenünk, a ki 16 évi titkári működése alatt páratlan szorgalommal, a közjó iránti lelkesedéssel felelt meg felvállalt kötelességének s mindnyájunk tiszteletét és szeretetét vívta ki magának, 1889. január hó 29-én szenderült jobb létre fáradhatlan buzgalmú ügyfelünk, a kiben nemcsak az egylet érdemdús titkárát, hanem az egylet tagjainak legnagyobb része feledhetetlen jó barátját gyászolta. Az emlékbeszédet Schédy Sándor mondotta felette az 1890. évi közgyűlésen. Halálával a titkári teendők ideiglenes vezetését az egyleti jogtanácsos Korányi Adolf vette át, azonban csak rövid ideig felelhetett meg kettős tisztjének, mert még ugyanabban az évben augusztus hó 21-én ő is elhunyt. Egyletünknek ekként nem csak új jogtanácsost, hanem titkárt is kellett választania. Az első tisztségre dr. Morzsányi Károly országgyűlési képviselőt kérte fel az igazgatóság, a jogtanácsosi díjat, tekintettel az egylet szűk anyagi viszonyaira, 500 frtra szállítván le, ideiglenes titkárrá Paksy Béla íővárosi ügyfelünket választotta. Balogh Kálmán-ban, a korán elhunyt nagytehet- ségű egyetemi tanárban igaz jóakaróját és egyletünk tiszteletbeli tagját, Frunim István-ban pedig a központi igazgatóság tagját és szakmánk egyik lelkes Magyarorsz. gyógysz.-egylet huszonötévi tört.
