Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

10

ez az egyesülés a későbbi időkben, mennyivel szükségesebb az manap, midőn folyton új bajok, új veszélyek fenyegetik a gyógyszerészet érdekeit.

De térjünk vissza elbeszélésünk fonalához.

Hónapok múltak el a kérvény benyújtása után, hazai gyógyszerészeink örömmel várták azt a napot, a mely meghozza számukra a jó hírt, hogy immár testületileg foghatnak hozzá bajaik orvoslásához. A hónapok esztendőkké növekedtek és a benyújtott kérvény még mindig ott feküdt az első forum poros aktái között — elintézetlenül. Hiába való volt az 1834. évi sürgetés. Szép szavakat, bőkezű Ígéreteket eleget nyertek ugyan kartársaink, hanem azért kérelmük sárguló lapjai felett tovább szőtte hálóját a pók, rakta le rétegeit az akták pora...

Az 1837. évben ismét ott járt a pesti gyógyszerészek küldöttsége a helytartótanácsnál. Régi kérelmük megújításán kívül egy új tervezetet is nyújtottak be, a mely tervezetben 17 gremialis kerületre osztották fel hazánkat. A válasz, a melyet a küldöttség tagjai magukkal hoztak, mint mondani szokás, most is kedvező volt — Ígéret, biztatás, szappan- buborék, a mely szivárványszíneivel nehány pillanatig gyönyörködteti a gyermeket, azután szétpattan és nem marad utána semmi.

Ez a mosolygó mezbe öltöztetett hivatalos közöny, mely mindent Ígérve és semmit nem adva éveken keresztül tette próbára kartársaink türelmét, lassan-