Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

46

részi szakirodalom története Írójának feladaía és átmegyünk a szakirodalom fejlődésének ismertetésére századunkban.

Eltekintve a gyógyszerészi vizsgálatok és szigorlatok alkalmára készült tudományos értekezésektől, uj magyar szakmunka a XIX. század első évtizedében nem igen jelent meg. Mint szakmánk körébe vágó művet megemlítjük Diószegky és Fazekas hires botanikusaink füvész-könyvét, a mely magyar nyelven Íratott és az első nagyobb botanikai munka.

Századunk második felében, mint említettük, rohamos fejlődésnek indult a gyógyszerészi szak- irodalom, ugyanerre az időre esnek első szaklapjaink alapítási évei is. 1848-ban jelent meg Láng A. Ferencznek a „Gyógyszerészi Hírlapja“, melyből sajnos csak 9 szám látott napvilágot, 1862-ben a legrégibb szakfolyóirat és az egylet hivatalos lapja a „Gyógyszerészi Hetilap“, később megjelentek:

„ Vegyészet és gyógyszerészet“ (megszűnt); „ Gyógyszerészi Hírlap“ (megsz.); „Aesculap“ (megsz.); a „ Gyógyszerészi Közlöny“; „Gyógyszerészi Híradó“ (megszűnt); végül a „Gyógyszerészi Értesítő“.

A „Gyógyszerészi Hetilap“ megalapítása előtt kartársaink az „Orvosi Hetilap“ czimű orvosi szaklapban bocsátkoztak eszmecserébe; a szaklap megalakulása után, ennek hasábjain tették közzé ügyfeleink megvitatást igénylő ügyeiket s tudományos értekezéseiket.