Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
42 1876-ban kibocsátotta a belügyminisztérium a szentesített közegészségügyi törvényeket. Sajnos nem konstatálhatjuk, hogy ezek összeállításánál a gyógyszerészet érdekeit mindenben szem- előtt tartották volna, a minek fő okát abban kell keresnünk, hogy a törvényjavaslat kidolgozásában nem adták meg szakmánknak a szükséges és kívánatos befolyást. Legérzékenyebben sújtotta ügyfeleinket a törvényeknek az a pontja, mely a személyjogokra vonatkozó 1865. évi Felségrendeletet hatályon kívül helyezte és mint ismeretes akként intézkedik, hogy a gyógyszerész halála után az özvegy és nagykorúságukig az örökösök provizorral kezeltethetik ugyan a gyógyszertárt, de annak átruházásához már többé nincs joguk. Ugyanezt mondja az 1883. évi gyógyszertári szabályrendelet, azzal a hozzátétellel, hogy az 1876. év, tehát a közegészségügyi törvények életbe léptetése előtt elhunyt gyógyszerészek özvegyei és árváira vonatkozólag még a felségrendeletben foglaltak az irányadók. A második pontja a közegészségügyi törvényeknek, illetve a gyógyszerészi szabályrendeletnek, a mely kívánni valókat hagyott maga után, a gyógyszerészi szakoktatás Növendékeink az osztrák törvények fennhatósága alatt a negyedik középiskolából vétettek fel, három évig tanultak, két évig segédeskedtek és két éven keresztül hallgatták az egyetemi tanfolyamot.
