Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

36

ben majd egész napjainkig érvényben maradtak a jogos gyógyszerárulókra vonatkoznak, találunk azonban a helytartótanácsnak intézkedései közt olyanokat is, a melyekkel a jogtalan gyógyszerelárusítók visszaéléseit iparkodtak megszüntetni, ilyenek az 1749-ben, 1770-ben és 1800-ban az olajos tótok — olajkárok és a kereskedők ellen kiadott rendszabályok. A gyógyszerekkel való vándor-kereskedés, mely az egész középkorban virágzott, mindazonáltal csakis akkor szűnt meg hazánkban, midőn 1835-ben és 1843-ban Ausztriával, Szászországgal és Oroszországgal szerződést kötöttünk, arra vonatkozólag, hogy a gyógyszerekkel házalókat fogják el és zárják dologházakba.

Hazai gyógyszerészetünk fejlődésének eddig előadott részével tulajdonképen eljutottunk a válaszfalig, a mely szakmánk régibb és újabb történetét egymástól külön választja és ez az 1848. évi magyar kormány megalakulása.

Az első alkotmányos magyar minisztérium a kereskedelmi tárcza hatáskörébe sorozta a gyógyszerészetet, de nem mint iparüző foglalkozást, hanem mint Klauzál miniszternek rendeletéiből, a 48-as évekből fennmaradt közegészségügyi törvényjavaslatokból meglátszik, mint közegészségi intézményt. Karunknak a minisztériumban külön szakosztályt, külön szak- referenst rendelt a magyar kormány, a kinek kötelessége volt minden a gyógyszerészetet érintő ügyben tanácscsal és felvilágosítással szolgálni és a kisebb folyó ügye