Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
82 volt. A városi gyógyszertárakhoz idővel úgynevezett megyei gyógyszertárak csatlakoztak. 1752-ben Mária Terézia felszólította a megyéket, hogy területükön legalább egy gyógyszertárat állítsanak és ezt a felszólítást 1773-ban megismételte. A megyék erre folyamodást nyújtottak be, hogy azok, akik saját költségükön gyógyszertárt állítanak, jövedelmi adójuktól felmentessenek ; a kérelemre tagadó válasz érkezett vissza. Fel kell tételeznünk ezek alapján, hogy a legfelsőbb fórum, illetőleg a helytartótanács jogadományozása kezdetben csak a megyei gyógyszertárakra terjeszkedett ki, később ez az úzus a városokra is kitérjesztetett és a későbbi években az időközön- kint beszüntetett szerzetesi gyógyszertárakat polgári gyógyszertárakkal helyettesítették. A jogok minemü- ségét illetőleg eleinte semminemű megkülönböztetést nem tettek, egyformán magántulajdonnak és eladha- tónak tekintettek minden gyógyszertárt, 1799-ben azonban kimondotta a helytartótanács, hogy ettől az évtől kezdve azok a gyógyszertárak, a melyeknek adományozási okmányában az „ad personam“ benne foglaltatik, tehát csakis meghatározott személyre szól, mint személyes jogosítványok sem el nem adhatók, sem nem örökölhetők, a többiek azonban reáljoguak- nak tekintetnek és magántulajdonul vétetnek. A rendelet kiadatását követő évek a mellett bizonyítanak, hogy az abban foglaltak inkább csak a papiroson, hogysem a gyakorlatban voltak érvényben,
