Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
25 ki 1644-ben. „Pharmacopoea nova in qua reposita sunt stéfcora“ czimen 1742-ben Pozsony városához felszólítást küldött a helytartótanács, hogy a gyógyszerek árára vonatkozó munkát, tehát árszabványt dolgoztasson ki és a bécsi hasonló kiadványokra többé tekintettel ne legyenek. A mű kidolgozását Torkos Justus János pozsonyi orvos doktorra bízták, a ki azt 1744. év szeptember haváig elkészítette. Ez a munkája 1745-ben a helytartótanács rendelete értelmében, mint első önálló magyar taksa törvényerőre emelkedett. Ugyanabban az időben 1744-ben Bécsben egy munka jelent meg Dr. Engel Illés orvostól, melynek alapja az 1729. évi bécsi „Dispensatorium pharmaceuticum“ volt. Ezt 1765-ben kinyomatták és Bécsre, valamint Ausztriára nézve kötelezővé tették, sőt érvényét Magyarországra is ki akarták terjeszteni, a mi ellen azonban a helytartó- tanács felségfolyamodványt nyújtott be és kieszközölte, hogy a Torkos-féle árszabványt megerősítették 1766-ban. &zJ i, \ Alig egy évtizeddel később, 1774-ben elkészítették a „Pharmacopoea austriaca provincialis"-t, melyhez árszabvány is volt csatolva, azt 1776-ban érvénybe léptették és Magyarországra nézve is kötelezővé tették. Második átdolgozott és bővített kiadása 1 780-ban jelent meg, de Magyarországon csak 1786-ban tették azt közzé. Daczára, hogy a pharmacopoea Acj tu/ n ?
