Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

22

szólván teljesen szabadon gyakorolták foglalkozásukat, e mellett bizonyit az a körülmény is, hogy a helytartótanács első feladatai közé számította „a gyógyszerészek jobb állapotáról valógondoskodást“ 1727-ben, elrendelte ennél fogva a gyógyszerészek felesketését és kihallgatását, a gyógyszertárak vizsgálatát és erre orvosokat nevezett ki. Rajta volt továbbá, hogy a szerzetesi gyógyszertárak lassankint beszüntessenek és a katonai gyógyszertárak számát lehetőleg kevesbíteni iparkodott. Két kérdés körül forogtak a következő évtizedekben a helytartótanács intézkedései. Az egyik volt a gyógyszerésztanulók szakoktatása, a másik a gyógyszerkönyvek és árszabványok szabályozása. Lássuk először az utóbbit.

Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a régebbi gyógyszerek főleg a növény- és állatvilágból kerültek ki, illetve a növényi és állati részek főzetéből, forrázatokból, kivonatokból és porából állottak. Galenus korából származtak ezek át az arabs orvosokra, majd ezek utján az európai gyógyszerészeire. Ezekhez csatlakoztak azután a középkori babonaság és tévhit szülte, a legtöbbször ocsmány és undorító arkanumok, s az alchimisták által időközben feltalált gyógyszerek. Árpádházi királyaink idejében valószínű, hogy nálunk, mint a hol az orvoslás olasz alapon fejlődött, az olasz tudósok munkáit követték a gyógyszerek készítésében.

Eredeti és a gyógyszerészettel foglalkozó mun-