Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

12

1310-ben kelt végrendeletében meghagyta, hogy legelőször is a gyógyszerészt fizessék ki örökösei, 1352-ben Gyekmin budai gyógyszerész fiának Lászlónak elhunytával annak hevesmegyei birtokát Ze- rechen udvari gyógyszerésznek adományozta Nagy Lajos király; 1337-ben Gottfried budai polgár és

gyógyszerész neje egyezséget kötött Kozma győri polgárral. 1375-ben Synok gyógyszerész özvegye fél házat adományozott apácza leányára. 1392-ben Ránckor Péter és Zsigmond budai gyógyszerészek házat vásároltak a mindszenti nagy utczában, 1426-ban István gyógyszerésznek volt ugyanott háza és végül 1438-ban Kassa városában Bartholomeus apotheker, 1442-ben Bárt fán Joannes apothekarius működtek, ÁVw/o/körmöczbányai gyógyszerész 1499-ben a városi tanács tagja volt stb. stb.

A XIV. század végével már nagyobbára minden kolostor el volt látva gyógyszertárral és a szerzetesek a szegényeknek ingyen, a vagyonosabbaknak pedig pénzért szolgáltatták ki az orvosságokat.

Láthatjuk az eddig elmondottakból, hogy a magyar gyógyszerészet ha nem is közvetlenül, de olasz alapon fejlődött és ennek folytán az olasz tudósok művei voltak irányadók nálunk is úgy az Árpád- mint a vegyesházi királyok idejében is, habár kétségtelen, hogy a bécsi egyetemnek is volt szakmánk fejlődésére befolyása. Hasonlóképen az olaszok kezében volt a XV. század végéig a gyógy-