Schaefer Oszkár dr.: Szülészet 2. A szülészeti diagnosztikának és therapiának boncztani atlasza (Budapest, 1897)

IX. Szakasz. Általános megjegyzések a szülészeti beavatkozásokhoz - III. Fejezet. A szülészeti műtétekre vonatkozó általános megjegyzések

232

lenségein jobb támpontokat nyer. A kihúzást lassan és forgatva végezzük, miáltal a med. kimenetében az arcz hátrafelé tekint. Csak nagyfokú medencze- szükületek és nagy erős fej összetalálkozásakor alkalmazzuk az occiputra a III. részt, mely a másik kettővel együtt egybeszoritva, kephalotriptor módjára zúzza össze a fejet.

De a rendes, régi fajtájú kephalotriptor hátrányos és elkerülendő; épugy a kihúzásra szolgáló kampó; legfeljebb — az Auvard-féle műszer sikertelensége esetében alkalmazhatjuk még a Mesnard- Winckel-féle fogót.

Az éles kihúzó horgot exenteratio után vehetjük igénybe, épugy mint a Braun-féle horgot, hogy eltörve vele a gerinczoszlopot, condupl. corpore húzzuk ki a magzatot. Jobb azonban exenteratio után decapitatiot végezni, s külön huzni ki a törzset és a fejet. Ezt a műtétet (ha a nyak elérhető evis- ceratio nélkül is) elhanyagolt harántfekvéseknél végezzük, vagyis, ha a méh izomzata tetaniás összehúzódásban van, s a contractionalis gyűrű magasan áll (a magzat legalább is 7 hónapos legyen). A horgot a hát felől akasztjuk a nyakra és lassan forgatjuk a fej felé, amig a gerinczoszlop el nem törik. Használhatjuk helyette Schultze sarlóját is, vagy a Kézmárszky tanár écraseurjét. A visszamaradt fejet külső expressióval távolíthatjuk el; esetleg egyidejűleg a szájba akasztunk 2 ujjat vagy a Braun-féle horgot; alkalmazhatjuk a kranioklastot is, a szájba vezetve a tömör kanalat, sőt III. fokú medencze- szükület esetében — mialatt a fejet segéd rögzíti, szabályszerű perforatiot is végezhetünk.