Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
6 megszükülésének, mert általa hosszú, keskeny kúppá nyúlik meg a fej. Lapos, vagyis az egyenes átmérő irányában megszükült medenczénél ismét más a viszony; a magzatfejnek fronto-occipitalis átmérője egész kényelmesen beleférne a medencze liaránt- átmérőjébe; de a conjugata-hoz képest a fej nagyon széles. A rendes koponyafekvésnek nem épen oly ritka módosulata (mint ahogy eddig fölvettük)1 az. midőn a hátulsó falcsont föltolódik a promonto- riumra, s igy a nyilvarrat közelebb jut a promonto- riumhoz. Ezen u. n. „Naegele-féle ferdetartás" a lapos medenczére a legkedvezőbb beigazodás! (21. és a szövegben a 10. ábra). Ezen, imént vázolt viszonyok egyszerűek és csaknem mechanice megtanulandók; hasonló és sokszor még bonyolodottabb viszonyokat kell mérlegelni minden rendellenes szülésnél, valamint minden, a magzat állását, fekvését és tartását illető anomáliánál, mielőtt az észleletéire támaszkodó nyugodt, várakozó álláspontot feladja és az operativ beavatkozásra a természetes szülő erők hathatós támogatására rászánja magát, a szülész! Lehet még a megszületendő magzatnak fekvése és beigazodása olyan, hogy már egymagában is ok- vetetlenül szükségessé teszi a műtéti beavatkozást. A tartási rendellenességek csak akkor befolyásolják a szülést, ha az elülfekvő nagy résznek fekvését vagy a beigazodását teszik hibássá. Mindezek alapján a születendő magzatnak fek1 de Seigneux, de la présentation de la tété et du mécanisme et de son engagement. Genf 1896.
