Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

18

az igen feszülő frenulumot oly módon védjük, hogy a jobb hüvelyk és mutató-ujjal feszteleni- tés czéljából a nagyajkak lateralis bőrrészleteit a vulva felé huzzuk, miközben a hüvelykpárna szorosan odafekszik a gátra. Hogyha a frenulum az erős feszülés folytán mégis igen vérszegénvnyé lenne, úgy egy Cowper-ollóval, vagy gombos végű episiotomia-késsel oldalsó irányba a szükség szerinti mély bemetszést csinálunk (esetleg a fascián keresztül bemetszszük a m. constrictor cunnit is.) A szülőnek nyomnia nem szabad.

A szülöfájás alatt a másik (bal) kéz a fejet visszatartja, amig csak a nagy kutacskáig meg nem születik. Ezen, a gátat leginkább veszélyeztető pillanatban, a fejnek előbbre nyomulását úgy biztosítjuk, hogy a nőt fájdalom- szünetben erőlködésre szólítjuk. Most a gátat ídjádXomszünetben lassan visszahúzzuk, miáltal egymásután megszületnek a fejtető, homlok, orr és az áll. Az arcz megszületés után az anya jobb czombja felé fordul. A fejdaganat a jobb falcsonton van. (12., 13. ábra.)

Az u. n. „tulforgásnál“ a kis kutacska az utolsó pillanatban a jobb szeméremiv alá forog, úgy, hogy az arcz a bal czomb felé fordul, de jobban hátrafelé ; a vállak ilyenkor úgy nyomulnak ki, mint II. koponyafekvésnél.

Az arcz megszületése három fogással támogatható, melyek közül a két első a gátvédésre is szolgál, a homlokot és arczot a symphysishez s igy a gáton át nyomják; és pedig

a) a Ritgen-Fehling-féle fogásnál a kéz a keresztcsont alatt kivülről nyom (10. ábra);

h) a Smellie-Ritgen-togásnál a mutató, vagy két ujj a végbélbe az arcz fölé hatol, s az állnál fogva huzza. (11. ábra) ■