Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

15

A medencze legszűkebb része okozza a II. forgást : a fej magassági, ill. kis ferde átmérője körül ; a kis kutaeska előre forog, (5. ábra) — mert a medencze üregében a kimenet felé az egyenes átmérő hosszabbodik, holott a medencze lumene felé beugró ülőgumók a haránt átmérőt megszükitik. A fej legnagyobb köforgata a külső méhszájban van, úgy, hogy a hólyag lenyúlik a hüvelybe (4. ábra). A szülőnőnek, főleg pluriparának le kell feküdnie: legjobb a hanyatt- fekvés. (A tágulási időszak végén: a fájások csökkennek ; a szülő a hasprést igénybe veszi s ezért kipirul és izzad; jellemző nyögő hangok.)

fibra. I. koponyafekvés. Nyilvarrat a medencze legszűkebb részében, az I. ferde átmérőben.

Belső vizsgálat lelete, midőn a fej a medencze szűk részébe jut (I. és II. forgása a fejnek) (1. ábra a szöv.): a burok mélyen lenyomult a hüvelybe, vagy pedig 5—7 cm. széles, más szóval kis tenyérnyi méhszáj mellett megreped. A fejre, mely ekkor a spinae post, magasságában áll, szorosan reáfekszik a méhszáj.

Most kezdődnek a forgások : (kitolás kezdete) a kis kutaeska mélyebben és inkább balra-előre