Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
11 legjobban alkalmazkodni a medencze görbe irányvonalához1 (Vesd össze II. köt. 116. ábra). A magzat háta kétszer oly gyakran tekint az anya bal oldala felé 1 2 s ezért minden egyenes fekvés esetében ezen „állást“ (positio) mondjuk I-nek, — s ha a hát jobbra tekint, az a II. Ez alapon szólunk I. és II. koponyafekvésről. I. Koponya-fekvésnél tehát a magzat hátát bal-, apró részeit jobb oldalt találjuk. A magzatnak rendes tartása, vagyis az egyes magzatrészeknek a törzshöz és egymáshoz való viszonya (definitio) az által jön létre, hogy a magzattest a tojásdad méhüreg alakját veszi föl, miközben lényeges szerepet játszik az alkalmazkodó képességnek és ruganyosságnak ama különbözősége, ami a fej és a végtagokkal ellátott törzs között fönnáll, és végül azon törekvés, hogy elhelyezkedésével a legkisebb tért foglalja el. Maga a magzat passiv szerepet játszik ; a méh rugalmassága által minden irányban tágulhat, kiöblösöd- hetik, de egyúttal az activ méhösszehuzódásoJc azt a magzatrészt, amely legjobb támpontot nyújt és legkevésbé alkalmazkodik, letolják az összehúzódásra 1 Az irányvonalat megkapjuk, ha a medenczebemenet- től a kimenetig minden egyenes átmérő közepét összekötjük. 2 Oka: A méh ferde állása, amennyiben bal széle gyakrabban előbbre forgott, a mi gyakran van combinálva még a lnmbal-csigolyák lordosisával is. A terhesség utolsó idejében a hát is (gyakran változó) hátrafelé tekint; az épen emlitett boncztani viszonyok tehát a szülötevékenység folytán teljesen érvényre jutnak, holott eddig a magzat súlyviszonyai (a májnak tehát a jobb oldalnak túlsúlya által) döntöttek. Japán nőknél állítólag az I.: II. állás viszonya megfordított. Lumbo- sacral-kyphoticus tölcséralaku medenczéknél mindkét állás feltűnő módon egyforma gyakorisággal észlelhető és sokkal gyakoribb mint máskor a medencze-bemene.tben a fejtetőfekvés.
