Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)

Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció

78

oldali, amely felé az elmozdulás történik. Vastag zsírpárnás egyéneknél néha nem tapintható ki a fejecsnek különösen kisebb fokú helyzetváltozása. Biztosabban megérzi ezt az ujj a külső hadjáratban, de megfordított értelemben: ha a fejecs nyugalmi helyzetében van, akkor ott kitapintható, ha pedig kilépett az izületi gödörből, akkor nem.

Valameddig tehát a fogorvos kívülről érzi az izületi fejecset, addig mindig tudhatja, hogy az alsó állcsont nem1 foglalja el nyugalmi helyzetét, a sablonok által mutatott harapási magasság hamis: nagy vagy kicsiny, aminek megítélésére az arcvonásokat kell tanulmányoznia.

* b) Az arcvonások. Az alsó állcsont nyugalmi helyzetében és amikor

a 36. ábra. b

Foghíjas nő arcvonásai (Clapp).

a természetes fogak még állanak, az arcnak megvan az egyéni harmóniája és jelleme, vagyis az arcvonásoknak bizonyos összhangoltsága. Az lehet szép vagy nem szép, de nem a véletlen szeszélyes játéka, hanem a csontos alap és az ezt fedő lágyrészek arányaitól és egymáshoz való elhelyezkedési viszonyától függő, tehát szorosan determinált, és ezért, ha bizonyos körülmények folytán — a mi eseteinkben például a fogazat csonka- sága miatt — megváltoztak a viszonyok, ezek megfigyelés, tanulmány útján képzeletben visszaállíthatok. Ez az, amit a fogorvosnak tudnia kell.

Számunkra és céljainkra különösen tekintetbe jönnek: az ajkak helyzete, a pofák, teltsége, az orrcsúcs és állcsúcs egymástól való távolsága, az Qirrszárny-jnelletti redők, a szájzug helyzete. Mindezek az illető egyén arcjellemét kitevő bizonyos harmóniában vannak, mely, ha a fogak