Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
64 ,,dentale“-ja), akkor egyenszárú háromszöget kapunk (30. ábra), melynek oldalhossza átlagbamJlLcm. Látni fogjuk később, hogy a fogmű szerkesztésénél ezt a fontos jelenséget is értékesíteni kell. 2. A mozgó alsó állcsont: fogsorilleszkedés, artikuláció. A fogművek készítésénél és használatánál nem annyira az állcsont nyugalmi helyzete a döntő, illetőleg ez csak a harapási magasság meghatározásánál az. Sokkal fontosabb a fogsorok viselkedése beszéd és még inkább rágás közben, tehát mozgó állcsont mellett, amikor a nyugalmi állapotból kikerült ellenesfogak oly helyzetbe kerülhetnek egymáshoz viszonyítva, mely megsemmisítheti a fogmű rögzítő erejét, a tapadást és lebillentvén a fogsort a szájpadlásról vagy medernyúlványról, azt hasznavehetetlenné teszi. Azt mondhatnók, hogy protézisek készítésénél az állcsont nyugalmi helyzetének meghatározására azért van szükségünk, hogy a műfogakat tetszetős sorokká illesszük össze, de rágásra használhatók csak akkor lesznek, ha az összeillesztésnél folytonosan tekintettel vagyunk az alsó állcsont minden lehetséges elmozdulására és ezenközben a fogsorilleszkedésre. Ha a műfogsor rögzítése oly szilárd lenne, mint a természetesé és ha a műfogsorral kifejthető rágóerő ugyanakkora volna, mint amazzal, akkor a probléma el volna döntve: a műfogakat ugyanolyan rendben kell felállítani, mint a természeteseket, tehát éppen úgy fognak működni, mint ezek. Ámde a lemezes fogművek rögzítése nagyon gyenge, már egészen kicsiny, de kedvezőtlen irányú erők lebillentik; a velük kifejthető rágflerő>a természetesnek legjobb esetben egy ötödé, általánosságban csak egy tizede, még pedig azért, mert a szájpadlás lágyrészrétege két kemény felület közé kerül: a csontos 30 ábra. A Bonwill-féle háromszög (Gysi).
