Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
59 Gipszminta lemásolása ídubJirozá&K A fémfogművek készítésénél a munka folyamán a minták elhasználódnak, hiszen láttuk például, hogy az első gipszmintáról, ha utána fémmintát akarunk csinálni, a gipszfogakat le kell faragni. Ez a gipszminta tehát többé nem alkalmas a fogniü további elkészítéséhez. Újabb gipszmintát szerezhetnénk új lenyomat vételével, de ez egyrészt a beteget terheli, de másrészt és főképpen azért nem ajánlatos, mert nem valószínű, hogy az így nyert második gipszminta hű másodlata lesz az elsőnek. Célszerűbb tehát az első gipszmintát lemásolni, mielőtt megcsonkítjuk, azaz dublirozni. Ehhez többféle eljárást ajánlottak. Legegyszerűbb és mégis nagyon pontos eredményt ad a következő: guttaperkát forró vízben alaposan megpuhítunk; ebből kivéve, jól átgyúrjuk és ezt a tömeget behelyezzük a megfelelő szájkanálba, ahol vagy 8—10 percig nyugodtan állni hagyjuk; ekkor nedves ujjakkal egyenletesen elosztjuk a kanálban és az előzetesen hideg vízben erősen lehűtött gipszmintát beléje nyomjuk; a kanalat az asztalra fektetjük és a gipszmintára súlyt helyezünk; negyedóra múlva a gipszmintát kihúzzuk a guttaperkából és ezt a negatívumot lehűtés nélkül azonnal kiöntjük gipszpéppel. Gyüjteménytári minták. Nemcsak klinikáknak, szakorvosképző iskoláknak van szükségük arra, hogy a tanulságosabb esetek mintáit tanítás céljára eltegyék és felhasználják, hanem a gyakorló fogorvos is megőriz ilyeneket ugyancsak okulás céljából. A betegkezelés szükségleteire készülő minták egyrészt munka közben elkopnak, de meg a közönséges gipsz nem elég tartós, nem elég kemény ahhoz, hogy évekig sértetlenül megőrizhető volna. A gyűjteménybe szánt gipszmintákat ezért vagy meg kell keményítenünk, vagy pedig fémmel lemásolni. 1. Keményített gipszmintákat többféle módon állíthatunk elő: a) A gipszporhoz finoman őrölt márványport keverünk. Ez a már említett márvány- vagy porcellángipsz. b) A gipszport enyves vízzel, vagy borax vagy_cuk£m_vizes_űlda- tával kötjük. c) A kész gipszmintát, ha jól kiszáradt már, néhány órára szódaoldatba mártjuk. A gipsz kénsavas mész, a szóda pedig szénsavas natrium. Egymásra hatva a kénsavas mész átalakul szénsavas mésszé, amely nagyon kemény. d) A kész gipszmintát 60—80° C.-ra megmelegítjük és üvegecsettel bekenjük forró, telített barytoldattal. A gipsz likacsaiban barytkristályok válnak ki és megkeményítik azt. e) A kész gipszmintát kiszárítjuk és olvasztott paraffinban vagy stearinban főzzük. 2. Fémminták előállítása galvanoplasztikus úton. A keményített gipszminták még mindig nem felelnek meg tökéletesen a célnak, különö-
