Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
42 nem keményedik. A keményedés fokáról meggyőződünk a porcellán- csészében visszamaradt gipszdarabokon. Amíg ezeket ujjaink között összenyomni tudjuk, addig nem tökéletes. Recsegéssel kemény törfelü- letűnek kell lennie. Figyelembe vehetjük azonban azt a körülményt is, hogy a gipsz a száj melegében valamivel gyorsabban keményszik, mint a csészében. Időn túl sem szabad a gipszlenyomatot a szájban hagynunk, mert akkor megköti a nyálkahártya vizét is és erősen hozzátapad, úgy hogy nagyon nehezen válik el tőle. A lenyomat természetes fogak jelenlétében ritkán jön ki a kanállal együtt a szájból. A kanál leválik a gipsznegativról, amely erősen összetapad a képletekkel. Ha előzetes vizsgálattal meggyőződtünk arról a kivételes esetről, hogy az összes fogak párhuzamosan állanak és az egyes fogkoronák nem mutatnak számbavehető tengelykülönbözetet, akkor sikerül a kanáltól elvált negatívumot egy darabban leválasztani. Két kezünk mutatóujját bevezetjük a felső vagy alsó ajak alá és a praemola- risok táján a lenyomat szabad szélét erősen le vagy felnyomjuk. Legtöbbször azonban a negatívumot erre a célra szolgáló gipszkéssel szétfaragjuk. A kés pengéje tompa szegletben hajlított és két élű. Másik vége vésőalakú. Evvel a késsel a gipszkéreg külső felületén Két mély — majdnem a koronák felületéig hatoló — barázdát vágunk (16. ábra), persze vigyázva, hogy az ajkat vagy foghúst meg ne sértsük. Különösen az alsó ajkat lehet köny- nyen késsel megsebesíteni, ezért jó azt kendővel védeni. A kés vésőjét azután felváltva az egyik és másik barázdába illesztve, emelőmozgásokkal lerepesztjük a két barázda közötti gipszszelvényt és csipesszel leemeljük. A lerepesztés azonban csak akkor sikerül könnyen és a gipsznek apró darabkákra való szétforgácsolása nélkül, ha — miként föntebb jelezitük, ez a gipszlenyomatvétel titka, kulcsa — a kanalat annyira toltuk reá a fogakra, hogy ezeknek rágófelülete a kanál fenekét érinti, úgy hogy a rágófelületi területen a gipsz magától is könnyen megreped. Ezen elülső szelvény leválasztása után a jobb- és baloldali oldalsó szelvényt repesztjük le hüvelykujjunk hátrairányuló nyomásával. Végül a szájpadlásrészt zárt csipesz szorító nyomásával vagy mutatóujjunk körmének segítségével feszítjük le, miközben a beteget köhögtet- hetjük. A nagy és kisebb esetleg lerepedő tördarabkákat csipesszel kiemeljük és kis porcellántálcán mindegyiket mindjárt a maga megfelelő helyére tesszük (17. ábra). Mindent, amire a gipszlenyomat leválasztásánál szükségünk lehet, 16. ábra. Gipszkéssel vágott barázdák.
