Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
34 A lenyomatanyagok jó tulajdonságai azoknak fizikai és vegyi összetételében rejlenek, amelyek nagyon módosulnak, ha nem bánunk az anyaggal úgy, ahogy ezt természete megkívánja. A legjobb tulajdonságok is elvesznek rossz bánásmód mellett. A meleg vízben puhuló anyagok jó tulajdonságai csak akkor nyilvánulnak meg, ha nem használunk melegebb vizet, mint amilyen a kellő megpuhításhoz szükséges. A kitűnő plasztici- tású lakkos anyagok azonnal ragadósak lesznek, ha túlmelegíttetnek. Továbbá használat előtt ezeket az anyagokat vászonruhával kell szárítani és ujjainkkal nagyon alaposan átgyúrni. A zselatinos anyagot csak addig szabad lehűlni engedni, amíg felszínén éppen finom hártya keletkezik. Azontúl elveszti plaszticitását. A gipszet csak meghatározott meny- nyiségíí vízzel és bizonyos módon szabad összekeverni, hogy éles le- nyomatot adjon. Mindezekről még bővebben fogunk szólni a lenyomatvétel technikájánál. A lenyomatanyagok értékét eddig három szempont szerint Ítéltük meg. Először a negativ hűsége, másodszor a kellemetlenségek csökkentése a beteg részére, harmadszor az anyag kezelhetőségének könnyűsége az orvos részére. A fogműves, aki a laboratóriumban tovább dolgozza fel a lenyomatot, első sorban pozitívumot: mintát készít belőle, neki még egy másik értékelő szempontja van, amely táblázatunkban nem is szerepel. A lenyomatot (a negatívumot) neki a mintáról (a pozitívumról) le kell fejtenie, aminek a módjáról a következő fejezetben fogunk részletesebben beszélni. Ez a lefejtés a vízben puhuló összes anyagok adta lenyomatnál sokkalta könnyebb, egyszerűbb és biztosabb, mint a gipszlenyomat után készülő mintánál. Ebből a szempontból tehát a gipsz a legkedvezőtlenebb mintázóanyag, de az orvost nem irányíthatja ez a technikai mozzanat, mert legfőbb irányítónk a beteg érdeke, illetőleg a kezelés sikere és eredményessége. Ez pedig a legeslegtöbb esetben azt kívánja, hogy a lenyomatot gipsszel vegyük. A leendő fogorvosnak egyik első kötelessége tehát, hogy a gipszlenyomatvétel technikájának nehézségeit leküzdje és ne vezéreltesse és csábíttassa magát alárendeltebb szempontoktól, mint amilyen a saját egyéni vagy a fogműves kényelme. A lenyomatanyagok első csoportja: a meleg vízben puhulók közül a viasz, a guttaperka, a lakk-kompozició többször egymásután más-más szájban használható lenyomatvételre. Ez gazdasági előny, sőt az sem tagadható, hogy a kompoziciós anyagok, amelyek olyan nagyon, de érdemen felül használtatnak a gyakorlatban, ismételt alkalmazás után — bizonyos határok között természetesen — plaszticitásukban még javulnak. A gyárosok már úgy gyártják ezeket az anyagokat, hogy többször legyenek használhatók, mintegy elébejönnek evvel a fogorvos kívánalmainak. De orvosi szempontból ez nagy hiba, mert ezek az anyagok nem sterilizálhatok. Tehát mindig fennáll annak lehetősége, hogy a lenyomat- anyaggal fertőzést — - főképpen luest — viszünk egyénről-egyénre. Ez nagyon súlyos dolog. Sajnos, a fogorvosi gyakorlatban még ma is
