Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
294 A teljes lehűlés után vékony rétegben applikáljuk a rózsaszínű porcellánt a foghúsoldalon és a lemez belső nyelvi felületén is. Ezt tökéletesen megolvasztjuk, míg nem mutatja a jellegzetes üvegfényt. Az égetés után a fogmű alig szorul kidolgozásra; csak a platinlemez porcellánmentes felületét kell polirozni. b) Közönséges müfogak (teljes felső fogsor). A platinlemez préselése, szegéllyel való ellátása és minden egyéb előzetes munka ugyanaz, mint fönt. Az első különbség abban mutatkozik, hogy a foghúst viasszal tökéletesen meg kell mintázni (az előbbi esetben egyáltalában nem kellett). Ezután öntünk gipszkérget a fogak külső felületére három szelvényben a fogak helyzetének rögzítésére (197. ábra). A viasz eltávolítása után a fogakat platinhuzallal egymáshoz és a lemezhez erősítjük, mint fönt leírtuk. (Ha az okkluzió kedvező, vagyis az alsó fogak nem harapnak közel a felsőkre, úgy hogy vastag réteg porcellánt olvaszthatunk a fogak nyelvi felületétől a lemezhez átmenőleg, akkor el is maradhat ezen összeköttetése a fogaknak, ámbátor mindenesetre jobb, ha megcsináljuk.) A viasz kiolvasztásánál eltávolított három gipszblokkot (miután bel- felületüket finoman bevazelinoztuk és egy réteg nedves selyempapirossal bevontuk (a fogbenyomatok kivételével), helyükre visszatesszük és gummigyűrűvel a mintával összetartjuk. A gipszblokkok, fogak és lemez közötti tért, melyet előbb a-viasz foglalt el, tömött rétegben kitöltjük porcellánpasztával. Ekkor levesszük a három gipszblokkot, aminek könnyű eszközlésére kellett őket vazelinozni és selyempapirossal ellátni, hogy a porcellánpaszta ne tapadjon a gipszhez. Esetleges hiányokat kipótolunk, a kontúrokat kiegészítjük stb., mint fönt. Az égetés a gipszblokkok nélkül történik természetesen, ezek csak arra valók voltak, hogy a vastag foghúsréteget biztosabban felépíthessük; végül rózsaszínű porcellán, mint előbb. Még egy harmadik módon is csinálhatunk teljes zománcos fogművet, még pedig blokkfogak segítségével. Ilyenkor azonban a blokkoknak nem szabad érintkezniök, ellenkezőleg úgy köszörüljük el a széleiket, hogy az egyes blokkok között 1—2 mm. hézag maradjon. Ezen hézagokba viszünk fehér porcellánmasszát, összeolvasztjuk őket és végül rózsaszínű porcellánt alkalmazunk. E) Kombinált lemezes fogmüvek. Már a hídmunkák tárgyalásánál találkoztunk a törekvéssel, olyan fogpótlási mód kigondolására, mely az egyes rendszerek előnyeit magában egyesítse, a mindegyikhez tapadó hátrányok kiküszöbölésével. A lemezes pótlásoknál hasonló irányzat próbálkozott érvényesülni, nevezetesen az arany és kaucsuk kombinálásával a fogmű bázisa számára. Miként ez az elv, mint láttuk, a hídműveknél a szerkezet bonyolultsága miatt nem tudott győzedelmeskedni, úgy itt is lényegében csütör
