Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
283 zuk tűzálló-masszába, ügy hogy csupán a forrasztandó helyek maradnak láthatók (189. ábra). (Beágyazómasszának veszünk 2 rész gipszhez 1 rész horzsakőport; még tűzállóbb lesz az anyag, ha hozzákeverünk kevés azbesztet, samotot vagy homokot.) A viasznak forró vízzel való eltávolítása után az érintkező fémes felületeket ellátjuk boraxoldattal és forrasztóval; a forrasztó mennyiségét azáltal csökkentjük, hogy aranylemezt vagy huzalt is rakunk közéje; a hat elülső fognak így elég könnyen adhatjuk meg a nyelvoldali felületét, a hátsóknak jóval nehezebben, mert nagymennyiségű arany és forrasztó kellene hozzá; ezért célszerűbb és szebb eredményt érünk el, ha a hátsó fogakat kevés forrasztóval a lemezhez rögzítjük és a nyelvi felületet a hidaknál már leirt módon külön megstancoljuk és ezt az aranydarabot újbóli beágyazás után a lemezzel és a hátsó fogak hátlemezeivel összeforrasztjuk; csinálhatjuk ezt nemcsak a hátsó fogaknál, hanem az elülsőknél is; vehetünk továbbá hátsó fogak helyett lapos fogakat és ezeknek rágófelületét is aranyból stancoljuk; a kiviteli módozatot már tárgyaltuk a hídmüveknél. b) Forrasztás útján, foghússal; ilyenkor nem a rendes porcellán- fogakat vesszük, hanem ú. n. porcellánfoghúsos fogakat, blokkokban vagy egyenként. Ezeknek felköszörülése jóval nehezebb, mint az előbbieké, mert nemcsak a medernyúlványra kell őket köszörülni, hanem oldali érintkező felületeiket is, hogy egymással pontosan találkozzanak. Különben ezeket a fogakat rendesen nem forrasztás útján rögzítjük, hanem inkább kaucsukkal vulkanizálás útján. Ha mégis forrasztva kívánjuk őket, akkor sem köszörüljük őket közvetlenül a medernyúlványra, hanem az ezt egészen beborító aranylemezre, melynek szabad szélét felhajlitjuk, hogy mintegy foglalatot képezzen a fogak számára; ezeket aztán ellátjuk hátlemezzel; további eljárás, mint előbb. c) Kaucsukkal; ennek a módszernek előnye, hogy a fogakat nem kell forrasztani, továbbá, hogy könnyen eszközölhetjük a foghús pótlását. Az utolsó fogpróba után a fogak nyelvi felületét, valamint a pótlandó foghúst pontosan megmintázzuk viasszal és a fogmüvet beágyazzuk ágycsészébe a kaucsuktechnikánál leirt módon. A viasz eltávolítása után az aranylemezt kivesszük a csészéből, hogy előkészítsük a kaucsukkal való összeköttetésre. Minthogy a kaucsuk nem egyesül vegyileg a vulkanizá- láskor az arannyal, fizikai módon kell gondoskodnunk arról, hogy a két anyag állandóan összetartson. Ezt többféle módon érhetjük el, amint azt a 190. ábra mutatja. Az elv az, hogy az aranylemezt érdessé kell tenni valami módon, például legegyszerűbben úgy, hogy a lemezt a gipszmintára tesszük és éles vésővel a processus alveolaris terjedelmében több sorban és egymással váltakozó irányban érdességeket karcolunk a lemezbe; vagy erre szolgáló szerszámmal a lemezből több sorban szilánkokat kiemelünk; vagy pedig karikaformájú kiemelkedéseket; viszont forrasztás útján is elérhetjük a célt, amennyiben vagy kis tányér
