Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
271 a minta, három fogrögzítő gipszblokk és a lemeznegativ; ezek tökéletesen meghatározzák az új fogmű alakját és nagyságát. A blokkokat visszatesszük a minta megfelelő helyeire, az új foggarnitura fogait pedig a blokkokban jelzett benyomatokba. Kaucsukot gyömöszölünk, próbapréselés stb. A kért fogmü ilyenkor egymásnak hű másolata. Még más esetben is csinálunk duplikátumot. Utólag tudniilik. Vagyis a páciens már régen visel fogművet és csak most érzi a duplikátum szükségét. Ha lenyomat után készítenék ezt, akkor nem hasonlítana tökéletesen az előbbihez és nehezen szokná meg. Tehát inkább lemásoljuk a megszokott jó, régi fogsort, az előbb leirt öt gipszfelület között. Csak annyival nehezebb ez az eset, mint az előbbi egyidőbeli duplumkészités, hogy most már bajosabb a régihez teljesen hasonló foggarniturát találni. Az eddigiekben adott utasítás, mely teljes felső foghúspótláisos fogmű elkészítésére vonatkozott, zsinórmértékül szolgál mindenféle más kaucsukprotézis számára is. Tekintsük például részleges fogmű készítési menetét abból a szempontból, milyen különbségek mutatkoznak a fentebbi esettel szemben. Téma: pótlandó a felső jobboldali caninus és első praemoláris, a baloldalon pedig az incisivus lateralis és első praemolaris. A jobb- és baloldali első praemolaris gyökere az alveolusban van. A gyakorlatban nagyon fontos kérdés, mi történjék a még jelenlevő gyökerekkel? Ezt a kérdést többféle szempont és az eset különleges körülményei szerint lehet elbírálni é's aszerint változik természetesen a felelet is. Általános szabály: a kezelhető gyökereket a szükséges kezelésben részesítjük és megtartjuk; a nem kezelhetőket eltávolítjuk. A mi esetünkben például kezeljük a két praemolaris gyökerét és így készítjük el a protézist. Csakhogy most az következik be, hogy két műfog gyökéren fog állani, tehát kemény, csontos alapon, a többi fog pedig a foghúson, tehát puha alapon. Az ilyen fogművek sok esetben nyargalnak, azaz a rágómozgások behatása alatt a lemezre és a műfogakra ható nyomás nem érvényesül egyenletesen: a kemény, csontos alapon álló müfogak kevésbé tudnak engedni, mint a puha alapon állók. Ebből a szempontból tehát célszerűbb volna a kezelhető gyökereket is kihúzni, hogy a lemez egyenletes alapon nyugodjék. Mi állja ennek útját? Először a páciensek félelme a húzástól; másodszor, hogy a húzás után nem lehet mindjárt végleges fogművet csinálni. Ilyenkor két eshetőség között választhatunk: a) a páciens közvetlenül a foghúzás után. kap ideiglenes fogmüvet, ezt viseli addig, amíg a sebek teljesen be nem gyógyulnak és csak akkor kapja a végleges protézist; b) a páciens fogmü nélkül bevárja a gyógyulást és csak azután pótoljuk a fogakat. Az előbbi esetnek előnye, hogy a páciens nem jár fogak nélkül; hátránya, hogy két fogművet kell
