Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 4. A hídpótlások beosztása a hídtest jegyei szerint - D: A horgony
oly hidelhorgonyzásokat is megteremtsünk, melyeknél fő- és mellékhorgonyok egyidejűleg szerepelnek. Ezen theoretikus lehetőség, melyet rendszertanom előrelát, részben már évek előtt (Schröder, Schenk és mások), részben a legújabb időben (Boitel) gyakorlatilag is megvalósult és külön speciális követelményeknek kielégítésére szolgáló uj, hid-alfajokat teremtett. De egy szerző sem volt képes ezen újításokat rendszertanilag legyőzni és azokat a hidpótlások rendszerébe besoroznia Kénytelenek voltak ezen alfajokat á part letárgyalni és körülirt nevekkel némikép is jellemezni. A szerzők a gyakorlati fontosságot kellően megérezték, de theoretikus. perspektívával egyáltalában nem bírtak. Rendszertanomba ezen uj alfajok erőltetés és hiány nélkül besorozhatók, ami természetes is, mert a horgony-analízis tisztán kimutatja a theoretikus lehetőségeket és csak idő kérdése maradt, hogy a gyakorlati megvalósítás is mikor fog bekövetkezni. A 36. ábrával Schenk Fritz (i. h. 367. o.) szerinti oly hidat mutatok be, melyet ö „fix, osztott“ hídnak nevez. A hídról azt Írja: „Schwieriger gestalten sich die Verhältnisse, wenn die tragenden Stützen einer Brücke nicht. . . parallel gestellt sind. Es ist. ja, wie leicht einzusehen ist, nicht möglich, eine Brücke, welche auf divergent stehenden Wurzeln oder Zähnen aufruhen soll, im Munde nach ihrer Fertigstellung in die gewünschte Lage zu bringen. Für diese Fälle bleibt nur ein Ausweg übrig, das ist, die Brücke zu teilen, die so geteilten Abschnitte auf die divergenten Pfeiler zu' plazieren und erst dann ihre feste Verbindung herzuttellen. Diese Erwägung führt uns auf den Begriff der fixen geteilten Brücken.“ *) Már régóta fenállott az a kívánság, nem párhuzamosan állópillérekre szilárd hidat ráhelyezni, mely kívánság a legújabb időben csavarok és tolók segítségével meg is valósult. A Schenk által ajánlott kivitel igen jó. De rendszertani szempontból rosszul van értelmezve.. Nem a hid van megosztva, hanem az egyik horgony, miáltal oly hid- alfaj keletkezik, mely vegyes horganyzottal bir: egyrészt főhorgonyt,, másrészt háromszoros mellékhorgonyt és mivel a horgonyzatnál főhorgony is résztvesz, a hid szilárd: alfaj vegyes (háromszoros mellékhorgony). A háromszoros mellékhorgonyzat megengedi a hid beillesztését,, dacára annak, hogy a pillérek divergálnak. i) i) „Nehezebben alakulnak a viszonyok, ha a hidat hordozó támaszok . . . párhuzamosan nem állnak. Könnyen beláthatjuk, hogy az ilyen hidat, melyet divergáló fogakra vagy gyökerekre ráhelyezni kénytelenek volnánk, elkészülte után. a szájban a kívánt helyzetbe beilleszteni képesek nem volnánk. Csak egyetlen ki vezető ut marad hátra, a hidat részekre osztani és a szétosztott részeket a pillérekre helyezvén, szilárd összeköttetésüket csak azután befejezni. Ezen megfontolás a iix osztható hid elnevezéséhez vezet“. 36. ábra. Vegyes szilárd hid (Schenk). 52
