Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 3. A hídpótlások beosztása a pillérezés szerint
niger Zähne oder genauer gesagt Antagonistenpaare überhaupt im Munde vorhanden sind.“ *) 6. A harapás befolyása. Erről is Simon oly helyes értelemmel nyilatkozik, hogy vele teljesen egyetérthetünk: „Die gegenseitige Druckentlastung der Zähne kommt am meisten zur Geltung, wenn die Kiefer in Okklusionsstellung gegeneinander gepresst werden, weil dann alle Zähne miteinander in Kontakt sind. Sowie aber der Patient anfängt Kaubewegungen zu machen, das Gebiss sich also im Stadium der Artikulation befindet, lockert sich der Kontakt an einigen Stellen, und die jeweils vom Biss getroffenen Zähne erfahren eine um so stärkere Belastung. Das ist immer der Fall bei der ersten Phase der Ab- beissbewegung, in welcher stets nur die abbeissenden Zähne belastet werden. In welchem Masse diese gefährliche Druckkonzentration bei den übrigen Phasen der Kaubewegung auftritt, das hängt wesentlich von der Art des Bisses ab. Von den Bissarten sind der gerade Biss, der mesognathe Biss und die physiologische Prognathie insofern als die vollkommensten anzusprechen, als bei ihnen die Zähne so angeordnet sind, dass bei allen Phasen der Kaubewegung (abgesehen von der ersten Phase der Abbeissbewegung) der grösstmögliche Kontakt zwischen den beiden Zahnreihen gewahrt bleibt“. * 2) Evvel a pillérek hordképességének kritikai szemlélését és bírálatát — a pillérek értékelését — a legfőbb pontokban lezártuk és egyszers- mint egy átmenetet is egyengettünk a hidpótlásoknak oly beosztásához, mely a pillérek jegyeiből azaz a pillérezés-bö\ ered. 3. A hidpótlások beosztása a pillérezés szerint. A pillérezés legfontosabb jegye az egyes pillérek hordképessége. Rendszertani szempontból kötelesek volnánk ezt a jegyet, mint első principium divisionis-t felhasználni. De ez már azért sem lehetséges, mert az élő szövet hord- képességét — dacára nagy jelentőségének — számtanilag meghatározni, illetve megmérni nem tudjuk. Jó jegyként szerepelhetne e tekintetben a pillérek száma, mert azt könnyen és biztosan megállapítani képesek vagyunk. De látjuk, hogy a szám értéke teljesen a pillérek elosztásától függ, tehát önállósággal nem bir. Ilyformán csak haszontalan szisztematologiai játék volna a hidpót*) „Lényeges fontossággal birnak azonkívül a szájban még meglevő fogak. Minthogy a rágónyomás az összes fogakon eloszlik, a megterhelésnek az egyes fogra eső része annyival nagyobb lesz, minél kevesebb fog vagy pontosabban mondva, minél kevesebb antagonistapár van a szájban“. 2) „A fogak kölcsönös tehermentesítése legjobban akkor érvényesül, ha az állkapcsok, az okklúziós állásban, egymáshoz szorítva lesznek, mert ilyenkor az összes fogak egymással érintkeznek. Mihelyt a beteg rágómozgásokba fog, a fogazat az artikulációs helyzetbe kerül, egyes helyeken az érintkezés meglazul és azok a fogak, melyeket a harapás ér, erősebb megterhelést szenvednek. Ez mindig a rágómozgás első fázisában történik, amikor csak a harapást végző fogak terheltetnek meg. Hogy a rágónyomás ezen veszélyes koncentrációja a rágómozgás többi fázisában mily mértékben lép fel, lényegben a harapás nemétől függ. A harapás nemei között az egyenes harapás, a mezognáth harapás és a fiziológiai prognáthia annyiban nevezhetők legtökéletesebbeknek, amennyiben azoknál a fogak úgy vannak elhelyezve, hogy a rágónyomás minden fázisa alkalmával [kivételt képez a harapás első fázisai a két fogsor között a lehető legjobb érintkezés biztosítva marad“. 37
