Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 2. Tudnivalók a beosztásról - B: A hídpillér
Ha ehhez hozzávesszük Morelli uj és igen értékes megállapítását, mely igy hangzik:1) „A rágási nyomás az alveoluson belül és az állkapocsban, valamint kisebb mértékben az állcsontban időleges keringési akadályokat okoz. Ez lényegében véve hyperaemia az alveolus falain kívül és anaemia az alveolusban, melyek a rágónyomás megszűntével kiegyenlítődésre törekednek. Normális megterhelés mellett a periodikus változás a szerv erősítésére és teherbírásának fokozására vezet. . .“, akkor Godon második törvénye tisztán és korlátlan jogosultsággal előttünk fekszik, az pedig igy szól: A fogpótlásnál helyre kell állítanunk a fogsorok artikulacionáíis egyensúlyát. A rdgónyomás irányainak rövid elemzése. A rágónyomás, az alsó állcsont három főirányú mozgásának megfelelően, három irányban lép fel. a) Függőleges irányban (vertikál-szájcsukás, okklúzio), b) nyíl- irányu (szagittál — előre-hátra — artikuláció), c) oldalirányú (transzverzál — jobbra-balra — artikuláció). a) Függőleges nyomás. Főkép a hátsó fogak fogják fel, az elülső fogak szerepe jelentéktelen. Kiegyenlíti a gyökérhártya rostos függesztő-készüléke (Sharpey), a ligamentum circulare és a fogmederfal spongiózájának csontgerendázata. Az erő a fogak hossztengelyeinek irányában hat és behajtaná a fogakat a fogmederbe, ha az említett védekező rendszer nem állaná útját. Hidpótlás esetén ezen nyomás a pilléreket annál kevésbbé fogja túlterhelni, minél párhuzamosabban állanak a pillérek hossztengelyei egymással. De nem szabad arról megfeledkezni, hogy még a teljes párhuzamosság esetében is, egy a lágyrészekre lapszerüen felfekvő hidrész pl. a nyereg a húsba beszorulhat, ami kellemetlen sérülésekhez vezethetne. Ajánlatos ezen szemlélésnél a hátsó hidakat az elülsőktől megkülönböztetni. Utóbbiakhoz egy uj mozzanat járulhat, mely a pillérek teherbírását, *pl. két szemfog-ét, dacára hogy hossztengelyük egymással párhuzamos, kedvezőtlenül befolyásolhatná és pedig a hídnak, a vízszintes síkban való íveltsége által. (15. és 16. ábra). A függőleges nyomás legkevésbbé terheli a pilléreket, ha a hidtest ezeket a legrövidebb utón, tehát az egyenesben köti össze. (17. ábra). Ha az erő támadási pontja ezen vonalon kívül esik — és minél nagyobb a hid íveltsége, annál kijjebb esik az egyenestől, — akkor az erő a pilléreket nem csak a fogmederbe szorítja, ami ellen a természet hathatósan védekezik, hanem egy újabb mozzanat, a döntés keletkezik, mely ellen a fogak anatómiai berendezése csak igen fogyatékosán védekezhetik. A fogív egyenes szárába helyezett hátsó hidak e tekintetben kedvezőbb viszonyban állnak, mint az ivelési vonalba eső elülső hidak. A döntési mozzanat hatását a túlharapás csökkentésével és egyéb módon is le lehet szállítani. b) Nyilirányu nyomás. Az alsó állcsont előretolásánál jelentkezik és a felső, elülső fogakat előre hajtja. A hátsók csak alig lesznek befolyásolva. A természet a tökéletes fogsorban ezen káros hatás ellen a fogsor ívszerü hajlásávalés különösen az erőteljes kontaktpontokkal védekezik, melyek a nyomást az egész fogsorra átviszik. Ezért hidaknál *) A rágási nyomásról. Fogorvosi Szemle. 1921. 1. szám. •3 35
