Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 1. Tudnivalók az elemi alkotórészekről
HARMADIK FEJEZET. A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása. 1. Tudnivalók az elemi alkotórészekről. Minden fogorvosi hid —- akár csak a mérnök által szerkesztett hid — négy elemi alkotórészből áll. A legnagyobb, legkomplikáltabb hídnak sincs több, mint a legkisebbnek, de nincs is kevesebb elemi alkotórésze. Azt kellene feltételezni, hogy a dolog annyira magától érthető, hogy további fejtegetésre nem is szorul. A technikai hidépitészeti tudományban tényleg úgy van: a technikai főiskola növendéke a vizsgánál kíméletlenül megbukna, ha e tekintetben ingadozó feleletet adna. Sajnos, a fogászatban nem úgy áll a dolog. Itt az ABC-tudása ellen még a legjobb szerző is vétkezik. Az amerikai Burgess, kinek igyekezetét, hogy a hidpótlások tervnélküli, bonyodalmas gondolatmenetébe rendszert vigyen, megelőzőleg dicsértük, még azt a hibát is követi el, hogy azt Írja: „...the bridge is a two-parted (aláhúzás tőlem) structure: 1. attachment which fastens to the abutment tooth; 2. the span or suspension which is secured by this attachment in relation to the abutment...“ (Cosmos, i. h.). A német szerzők többnyire három részt Írnak le, csak elnevezésükben külön szét nem választják azokat egymástól. Minden hídnak négy elemi alkotórésze van és pedig: a) a híd alapzata, b) a hidpillér, c) a hidtest, d) a hidhorgony. A közös és magától is érthető „hid“ szótag a folyó beszédben vagy Írásban elhagyható és akkor fen marad : alapzat, pillér, test, horgony. A technikai hidépitéstanból vett ezen műszavak jól megérthetők, kifejezésteljesek és a fogorvosi hidpótlásokra szintén alkalmazhatók. Ez okból hasonértelmü elnevezések alkalmazása, mint pillér helyett: támfog, támpillér, tartó (Träger); *) test helyett: középső rész, középső tag, felfüggesztő stb.; horgony helyett; rögzítő szer stb. felesleges, zavarólag ható, a személyes önkénynek tág teret engedő, tehát didaktikai, rendszertani, de különösen gyakorlati szempontból nem kívánatos, sőt egyenesen elvetendő. A négy elemi alkotórész között a hidtest az essenciális rész. Az a tulajdonképeni gyógyeszköz, melyet a beteg az orvosnál keres. Pillér és horgony csak akcidentális részek — úgyszólván a szükséges rossz, — melynek nélkülözhetlenségéről a beteget csak igen nehezen lehet meggyőzni, kivált mikor ezen, az ő szempontjából felesleges alkotórészek, tőle pénzt és fogállománybeli áldozatot követelnek, melynek ellenértékéül gyakran csak egy kozmetikailag nem kívánt ajándékot kap; látható aranykoronákat, gyűrűket stb. Az orvosra nézve ezek természetesen a hid egyenjogú, egyenrangú részei. Ezzel szemben orvos és betegre egyaránt semleges a természet által nyújtott hidalapzat, melyen változtatni alig lehet. Ezen semlegességénél fogva az alapzat nem szerepelhet mint a hidpótlások beosztási-elve, a többi három rész azonban igen. A „Träger“ a technikai hidépitészetben egyáltalában nem azonos a „pillér“ szóval, hanem azt a technikai segédeszközt jelenti (következetesen horgony-nak nevezem), mely a hidtestet a pillérhez rögzíti. 27
