Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)

Első fejezet: A hidpótlások értékelése

hidpótlás rendszerében csak az elv azonos, minden egyéb követelmény­ben teljesen különböznek egymástól. A régi emberek azért alkalmazták a hid pótlást, mert más módszert nem ismertek, tehát kényszerűségből. Az újabb kor: mert felismerte, hogy az, a többi lehetőségek mellett, a legtökéletesebb pótlást adja, tehát meggyőződésből. A fogpótlási mód­szereknek ezen különös, történelmi fejlődésmenete nem úgy értelme­zendő, mintha az ókor első virágzási idejét a hanyatlás hosszú perió­dusa követte volna, hogy a legújabb időben feltámadást és az elveszett gondolatértékekhez való visszatérését ünnepelhesse. Nem. A fogpótlási módszerek történelmi fejlődéséből eredő tanúság olyképen értelmezendő: a régi és az uj hidpótlás a természeti fejlődésnek történelmileg első és ezidőszerinti utolsó láncszeme. Elméleti szempontból a hidpótlás az emberi rágószerv fizikai és fiziológiai erőjáték problémájába oly belátást nyújt, amire egyéb pótlás képtelen. Különösen azért, mert ezen sajátságos pótlási módszernél nem, mint az ember gondolná, a pótfogak rágnak, hanem kizáróla­gosan a kevesebb számban meglevő természetes fogak. A hidpótlás ugyanis a működés közben kifejtett rágási nyomásnak a természetes fogakra való átvitelének eszköze. A szájban levő kevés, természetes fogak elsősorban magukért (fiziológiai igénybevétel) és csak másod­sorban, a hid közvetítésével, az elveszett fogak helyett rágnak. Ez fiziológiai tuligénybevételt jelent, melyet, nehogy előbb-utóbb káros tüneteket okozzon, valamely módon kiegyenlíteni, vagy a károsodás teljes kifejlődését oly hosszú időre kitolni kell, hogy a szervezet ház­tartásába való ezen beavatkozás gyakorlatilag is igazolást nyerjen. A kényszerszülte megterheltetés és az előrelátandó tehermenlesités ezen fontos problémáját teljes jelentőségében, mint első, Riechelmann ismerte fel és sok vonatkozásban kedvezően ki is használta. Elméleti-filozófiai szempontból a hidpótlás nem egyéb, mint az állományában csökkent, de fokozott ténykedésre szoritolt és igy a mű­ködésben túlterhelt, természetes rágószervnek tehermentesítésére szol­gáló technikai szerkezet. A túlterhelés és tehermentesítés ezen erő­játékának teljes és igazi értelme nem csak a fogazat anatómiájának, fiziológiájának és patológiájának alapos ismeretét tételezi fel, hanem a rágószerv és a szervezet közötti összefüggésének teljes kihasz­nálási képességeit is. Különösen ebben rejlik a hidpótlások neveltetési értéke. A hidpótlás gyakorlati értéke annak felismerésében rejlik, hogy az jelenleg a természetes rágószerv legjobb pótlása. A lemezes pótlás minden tekintetben kisebb értékű. Amiből az következik — és igy jutunk a rendszer további neveltetési értékéhez, — hogy fogpótlásnál elsősorban a hid javait, feltéve, hogy a szükséges alapfeltételek a száj­ban meg is vannak. Ezen alapfeltételeket megteremteni a konzervatív fogászat feladata. A fogászatban a konzervatismus, ellentétben a politi­kával : progresziót jelent. Minél messzebbreható a fogászat konzerválási tehetsége, annál kiadósabb lehetőségeket képes teremteni a hidpótlás érdekében. A fogorvost tehát a hidpótláshoz nevelni kell, minek kö­i) Beitrag zur systematischen Prothetik (Adatok a rendszeres pótlástanhoz). 9. oldal és egyéb helyen. Berlin 1920. Meusser kiadása. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom