Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)

Első fejezet: A hidpótlások értékelése

hidpótlás rendszerében csak az elv azonos, minden egyéb követelményben teljesen különböznek egymástól. A régi emberek azért alkalmazták a hid pótlást, mert más módszert nem ismertek, tehát kényszerűségből. Az újabb kor: mert felismerte, hogy az, a többi lehetőségek mellett, a legtökéletesebb pótlást adja, tehát meggyőződésből. A fogpótlási módszereknek ezen különös, történelmi fejlődésmenete nem úgy értelmezendő, mintha az ókor első virágzási idejét a hanyatlás hosszú periódusa követte volna, hogy a legújabb időben feltámadást és az elveszett gondolatértékekhez való visszatérését ünnepelhesse. Nem. A fogpótlási módszerek történelmi fejlődéséből eredő tanúság olyképen értelmezendő: a régi és az uj hidpótlás a természeti fejlődésnek történelmileg első és ezidőszerinti utolsó láncszeme.

Elméleti szempontból a hidpótlás az emberi rágószerv fizikai és fiziológiai erőjáték problémájába oly belátást nyújt, amire egyéb pótlás képtelen. Különösen azért, mert ezen sajátságos pótlási módszernél nem, mint az ember gondolná, a pótfogak rágnak, hanem kizárólagosan a kevesebb számban meglevő természetes fogak. A hidpótlás ugyanis a működés közben kifejtett rágási nyomásnak a természetes fogakra való átvitelének eszköze. A szájban levő kevés, természetes fogak elsősorban magukért (fiziológiai igénybevétel) és csak másodsorban, a hid közvetítésével, az elveszett fogak helyett rágnak. Ez fiziológiai tuligénybevételt jelent, melyet, nehogy előbb-utóbb káros tüneteket okozzon, valamely módon kiegyenlíteni, vagy a károsodás teljes kifejlődését oly hosszú időre kitolni kell, hogy a szervezet háztartásába való ezen beavatkozás gyakorlatilag is igazolást nyerjen. A kényszerszülte megterheltetés és az előrelátandó tehermenlesités ezen fontos problémáját teljes jelentőségében, mint első, Riechelmann ismerte fel és sok vonatkozásban kedvezően ki is használta.

Elméleti-filozófiai szempontból a hidpótlás nem egyéb, mint az állományában csökkent, de fokozott ténykedésre szoritolt és igy a működésben túlterhelt, természetes rágószervnek tehermentesítésére szolgáló technikai szerkezet. A túlterhelés és tehermentesítés ezen erőjátékának teljes és igazi értelme nem csak a fogazat anatómiájának, fiziológiájának és patológiájának alapos ismeretét tételezi fel, hanem a rágószerv és a szervezet közötti összefüggésének teljes kihasználási képességeit is. Különösen ebben rejlik a hidpótlások neveltetési értéke.

A hidpótlás gyakorlati értéke annak felismerésében rejlik, hogy az jelenleg a természetes rágószerv legjobb pótlása. A lemezes pótlás minden tekintetben kisebb értékű. Amiből az következik — és igy jutunk a rendszer további neveltetési értékéhez, — hogy fogpótlásnál elsősorban a hid javait, feltéve, hogy a szükséges alapfeltételek a szájban meg is vannak. Ezen alapfeltételeket megteremteni a konzervatív fogászat feladata. A fogászatban a konzervatismus, ellentétben a politikával : progresziót jelent. Minél messzebbreható a fogászat konzerválási tehetsége, annál kiadósabb lehetőségeket képes teremteni a hidpótlás érdekében. A fogorvost tehát a hidpótláshoz nevelni kell, minek köi) Beitrag zur systematischen Prothetik (Adatok a rendszeres pótlástanhoz). 9. oldal és egyéb helyen. Berlin 1920. Meusser kiadása.

14