Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes

Befejezés. Temetése. Korányi-szobor leleplezése. Korányi-centenárium

BEFEJEZÉS. Korányi Frigyestől származik a mondás, hogy az emberi élet egy sajátságos mozaik. Az ő életének mo­zaikja drágakövekből van összetéve. De a sors kegyes is volt hozzá. Mindent megadott, amit egy orvos, amit egy ember elérhet. Látta tudományának a völgyből a hegycsúcsra való emelkedését s az utat vele együtt tette meg. Látta a haza felvirágzását, az emberiség előre­törését, az olaj mécsestől az ívlámpáig, a primitív loko- motívtól Blériot repülőgépéig. Komáin Roland Jean Christophjának az a befeje­zése, hogy szent Kristóf az elysiumi mezőkön járva, a vállán viszi a gyermeket, akitől megkérdi: «Ki is vagy te ?» És a gyermek ezt feleli : «Én vagyok a jövő.» Korányi Frigyesnek az életben adatott meg, hogy a fiában lássa a jövőt, a saját életének, a saját munká­jának folytatását. Méltán zárhatta le tehát azzal a mondással életét, amellyel halálos ágyán az őt meg­látogató Dollinger professzortól búcsúzott el : «Szép volt.» Május 21-én temették el az egyetem előcsarno­kából a Kerepesi-úti temetőbe. Az egyetem nevében Preiss Hugó dékán búcsúztatta el, Genersich Antal az Igazságügyi Orvosi Tanács, Bálint Rezső a szükebb- körű tanítványok, Hainis Elemér az orvostanhallgatók nevében mondott utolsó Istenhozzádot. Az Orvosi Hetilapban Jendrassik Ernő meleg nekrológot írt, amely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom