Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes

III. Fejezet. 1861-1866. Docentura. Rókusi idegosztály főorvosa. Ideggyógyászati munkák. Küzdelem Sauer tanszékéért. Tanári kinevezés

46

az ott folyó küzdelmet mi sem illusztrálja jellemzőbben, mint Korányi Frigyesnének hátrahagyott feljegyzései, amelyben életüknek ezen legfontosabb for- , dulópontjárói a következőket írja :

«Uram kinevezése nagyon sok, keserves küzdelem után történt meg. Ezt az életbevágó sikert, amely nélkül jövőnket el sem tudtuk volna képzelni, nagyrészt szüleimnek és az ő jóbarátjaiknak köszönhettük. Uramat, mint vidéki orvost, nem szívesen fogadta volna be a pesti egyetem tanári kara. Annak többsége nem állott azon a színvonalon, amelyen megértette volna Balassának és körének törekvéseit és Balassa ezzel a többséggel szemben csak úgy győzhetett, ha kívülről sikerült támogatást nyernie. Uram kinevezésekor erre a támogatásra nagy volt a szükség.

1865-66-ban, mikor a tanszék betöltéséről volt szó, gróf Sennvey Pál volt a magyar királyi helytartótanács elnöke. Sennyev Pál és apám a politikában nem értették meg egymást és apám Sennvey működését alkotmányellenesnek tartotta, de őt mint bátor, hű hazafit ismerte, akiről tudta, hogy az ország érdekeit teljes odaadással igyekezett szolgálni. Nem értettek egyet, de becsülték egymást és Sennvey uram támogatói közé állott. A helytartótanács alelnöke Bar- tal György volt, akinek apám a politikában szintén ellenfele, de a magánéletben jóbarátja volt. Fiatalkori barátjai közé tartozott Deák Ferenc és élete végéig fájlalta, hogy a kiegyezés körül folyó küzdelemben meggyőződése őt Deák pártjától távoltartotta~

A tanszék betöltésének ügyével a helytartótanácsnak kellett foglalkoznia. A tárgyalás napját kitűzték^ Bartal levelet írt apámnak, amelyben tudatta, hogy kívánatos lett volna, hogy a tárgyalás napján ő elnököljön, de egyanazon a napon az országgyűlésen fog kelleni jelen lennie. A levél vétele után anyám elment