Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
III. Fejezet. 1861-1866. Docentura. Rókusi idegosztály főorvosa. Ideggyógyászati munkák. Küzdelem Sauer tanszékéért. Tanári kinevezés
41 tétek voltak, s a hatalmi szempontok két táborra osztották az orvoskari fakultást. Az egyik csoport maradi alapon állott, a másik csoport Balassának a csoportja, amely a müveit nyugat irányzatát akarta az orvosi nevelésbe beleplántálni. Természetesen Balassa körének érdeke volt, hogy a magasabb cél érdekében számát egy olyan hasonló felfogású, szélesebb látókörű, fiatal ambíciójú erővel bővítse, s őt a fakultásba bejuttassa, amilyen Korányi Frigyes volt. Nem személyi, hanem pártszempont okozta, hogy Korányinak megjelenése a karban a két egymástól elválasztott párt harcához vezetett. Amikor Korányi Frigyes docenturáját a mellkasi szervek betegségének köréből kérte, az egyébként jóakaratú Sauer tanár, aki a kérvény bírálója volt, azt nem ajánlotta azzal a megokolással, hogy «miután az orvosi karnak a mellkasi betegségekből Gebhardtban már van egy magántanára, egy másodiknak képesítése nem kívánatos». Korányi Frigyes tehát más tárgyat választott. Választása az ideggyógyászatra esett és 1864. évi február hó 20-án tartotta meg próbaelőadását a «Chorea St. Viti»-ről. A próbaelőadásra jellemző Wagnernek véleménye, «hogy a letett magántanítói vizsga alkalmával jeles szakképzettségének, valamint remek előadása által abbeli képességeinek is annyira kitűnő jeleit adta, hogy azon alkalommal a tanári testületnek legnagyobb elismerését vívta ki magának». Az egyetemi tanács azonban a habilitációt nem fogadta el szó nélkül, hanem azt Jedlik akkori rektor visszaküldi a dékánnak, a helytartótanács következő rendeletével : «Dr. Korányi Frigyesnek magántanári habilitációja tárgyában felterjesztésében foglalt felvilágosítás által az akadémiai tanácsnak az orvosi kar állítása ellenében felhozott egyedül azon észrevételt, hogy az előnevezett habilitációra megkívántató előleges-
