Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes

II. Fejezet. 1852-1861. Nagykállói exsilium. Külföldi utazások. Orvosi Hetilap megteremtése. Tudományos munka kezdete. Pályadíjak teremtésére szolgáló mozgalom. Közegészségügyi problémák. Szabolcs vármegye főorvosa. Házassága. Internáltság megszűnése

MÁSODIK FEJEZET.

Ezzel az internálással legalább úgy látszott. Korányi Frigyes életpályája megfeneklik. A sebészeti karrier lehetősége megszűnt s Korányi Frigyesnek látszólag csökkent lehetőségekkel kellett fölvennie az élet küzdelmének harcát.

Azonban Korányi Frigyes az emberi nagyságok közé tartozik. Ö is vallotta a nagy lord Beaconsfield- nek a mondását : «The life is verry short, little to be,» s igyekezett céltudatossággal s megfeszített munkával kiemelkedni a más kevésbbé értékes, egyéniségeket feltétlenül elposványosító vidéki élet kereteiből.

Korányi szükebb hazájában csakhamar a legkeresettebb orvos lett, azonban a nehéz viszonyok és a kulturális centrumoktól való távoliét érthetővé teszik, hogy a nagy ambiciójú fiatalember közelállt a kétségbeeséshez. Egy időben már arra hajlott, hogy elhagyja Magyarországot és a külföldön igyekezik érvényesülést szerezni. Romániára, Szerbiára, Törökországra, majd pedig Amerikára gondolt és ebbeli terveit illetőleg levelezést folytatott Markusovszkyval, Lumniczerrel, Hirschlerrel és különösen Balassával. Balassa ellenezte az amerikai tervet és inkább Belgrádot ajánlotta, mert tudta, hogy a nagy távolság fokozottan nehezednék a minden érzésével hazájához fűzött Korányira, s a szerb uralkodó családnál befolyását is tudta volna érdekében érvényesíteni.