Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
Befejezés. Temetése. Korányi-szobor leleplezése. Korányi-centenárium
130 Sok, nagyon sok hálával tartozunk nagy halottunknak. Elsősorban azon tudományos munkáért, melyek üléseink színvonalát olyan magasra emelte, hálásak azon aranykorszakért, melyet egyesületünk elnöksége alatt elért. Hálával azért a becsületért, melyet a magyar orvosoknak bel- és külföldön szerzett, de legnagyobb hálával azért a szeretetért, mellyel hozzánk ragaszkodott. S ha széttekinthetne azokra, akik ravatalát körülállva siratják, bizonyára nem volnának az utolsók, azok közül, kikre jóságos atyai tekintetének soha el nem felejthető melegét árasztanák. A közös munka, a közös cél, a közös küzdelem égye- sítő erején kívül még egy elszakíthatatlan kötelék fűz hozzá, ez az a családi ereklye, melyet életének hű kísérője őriz. Több mint 50 éve, hogy a szabolcsmegyei gyakorlóorvos tudományos munkájáért az Orvos Egyesület jutalmát nyerte. E jutalomdíj aranyaiból készült az a karperec, amelyet menyasszonyának, Bónis Malvinnak, első ajándékkép átnyújtott. E karpereccel jegyezte el menyasszonyát. E karpereccel jegyeztük el őt magunknak. A páratlanul szép házasélet ma ketté tört, a mi frígykötésíink nem, mert nagy egyénisége számára örökéletet biztosít. Ma még a veszteséget siratjuk, ma még csak azt látjuk, hogy elvesztettük mesterünket, atyai barátunkat, példányképünket, de holnap már emlékét büszkeséggel ünnepelhetjük.» A holnapnak egy ideig késnie kellett. Mondhatni, Korányi Frigyes halálával lezárult Nagy-Magyar- ország legfényesebb, legmunkásabb, legeredményesebb, legtöbbet felmutató időszaka. Jött a háború, jött a forradalom, a kommunizmus, hazánknak és nemzetünknek katasztrófája. Már ezen időben felmerült annak a gondolata, hogy a fővárosban emlékmű hirdesse Korányi Frigyes emlékezetét. Azonban az események és a nehéz viszonyok, bár ebben az ügyben több ízben volt az akkor
