Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A hideg és meleg - Hideg és meleg víz. Hideg levegő - Vízgyógymód - I. A víz élettani hatásai az egész testre, midőn azt a bőrre alkalmazzuk
116 való távolság szerint, 1,5—4 C. fokkal csökkenteni. Lehűtött testrészek gyorsan ismét megmelegednek, és pedig annál gyorsabban, mennél inkább támogatja activ testmozgás, dörzsölés, s a környezet magas hőfoka (Fleury) a rendes hőmérsék helyreállítását. Ugyan így áll a dolog a hosszú ideig tartó helyi meleg-behatásokkal. Ez is annál mélyebbre hat a test belsejébe, mennél tovább tart az alkalmazás. Thermikus befolyások a melegtermelésre és melegkisugárzásra. A hidegnek és melegnek egészséges emberre való hatására nézve Liebermeister a következő tényeket tapasztalta: ha a melegvesztés a külső bőrön át mérsékelten fokozódott, mint p. o. midőn bűvös levegő csapja meg a meztelen testet, továbbá hűvös (20—30 C. fokú) fürdőben, de sőt a nem sokáig tartó hideg fürdőben is, végre hideg vízzel való leöntésnél, sugár- és esőzuhanynál, hideg lemosásnál: akkor a test hőmérséke, míg e behatások tartanak, nem száll alább, mint a hogy vártuk, hanem a test belsejében állandó marad, sőt kissé emelkedik is. Liebermeister azt is tapasztalta továbbá, hogy a test a fürdővíznek bizonyos melegmennyiséget enged át, mit csak úgy fejthetünk meg, hogy a testben fokozottabb volt a melegtermelés. Míg az egészséges felnőtt embernél a melegtermelés egy óra alatt mintegy 100 melegegység (Helmholtz), addig a melegtermelés hideg (20 C. fokú) fürdőben 280 egységre, tehát háromszor annyira is emelkedik. E feltűnő tény arra mutat, hogy a melegtermelő folyamatok a testben fokozódnak, ha külső hűvösítő befolyások a test hőmérsékének csökkentésére törnek, hogy tehát az állati testnek ismert állandó hőmérséke részben élenyülési folyamat emelkedésén alapszik, nem pedig egyedül, a hogy előbb hitték, a melegkisugárzás szabályozásán, melyet a majd nagyobb, majd kisebb mértékben vérrel elárasztott bőr eszközöl. Liebermeister nézetének további támogatásáúl Gildemeister- rel együtt az anyagcsere egyik végső termékén,'a szénsavon kimutatta, hogy az anyagcsere a hideg fürdőben fokozódik. Később Bohrig és Zuntz házi nyulakon, Pflüger és Colasanti tengeri malaczokon bebizonyították hogy, ha a hőmérsék alábbszáll, nem csak hogy több szénsav termeltetik, hanem egyúttal aránylag több éleny is használ- tatik fel, akkor is, ha az állatok egész nyugodtan, minden izgatás nélkül ülve maradnak. Az anyagcserének lehűtés által okozott eme gyarapodása nem csak a hőmérsék-csökkenést közvetlenül követő időben megy végbe, hanem több óra múlva is oly jelentékenynyé nő, hogy az állat belső hőmérséke tetemesen emelkedik. Pflüger és
