Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

20

Első Szikafz.

azt akarják, hogy a nyelve-kotele el-oldafsék* Még ezt a’ történetet foha fém tapafztakaim A’ hiba közonségeífen abban áll, hogy rágáfa vagyon a’ hasában, vagy a’ téj valami rofz ízt vett magára. De többnyire az Anyának, vagy a’ Dajkának tsets-bimbóiban vagyon a' hiba , mellyrol fellyebb már volt emlékezet: midőn tudniillik a' gyermek azokat fzájá- ban nem tarthatja, vagy a’ tejet belőlük kinem fzophatja. A’ gyermek ekkor, midőn fzopik, tsattog, vagy a’mintfzóllanak, tsam- tsog a fzájával. A’tsets-bimbóknak hibái meg- nem jobbíthattalak; hanem más Dajkát kell válafztani. Ha a’ gyermek midőn kiált, nem fzorítja a’ nyelvét az ínyéhez, vagy az aja- ko kon kívül veti, és annak a’ hegyi nem tojás formájú, (ovalis) hanem mintha meg-ha- fadt volna, akkkor le-nyőt, ’s le-ragadt a’ nyelve, de külömben nem. Ha a’ felszabadít ás fztikséges volna : foha fém kell azt körmökkel véghez vinni; hanem arra alkalmatos embert kell válafztani. Másként a’ nyelvnek zabolátskájánál az erek könnyen meg-sértethetnek, és vér-folyas következ- hetik, mellyet nem mindenkor lehet efzre venni, mivel a’ gyermek a’ vért le-nyeli. Illy fzerentsétlen történeteket jegyeztek-meg Mavricivs az Ő 30. tapafztalásában, es Dionis a’ maga feb-gyógyító munkálkodáfokról írott könyvében p. 626. Ha alkalmatlanul a’ nyelv zabolátskája által-vágatott, a’ miatt meg- fúladas-is következett, midőn a’ gyermekek*

nyel-