Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

i6

Első Szakafz.

láttzik az orom, mihelyt a’ Dajka melyét fel-fedezi, és 4) ha az az o ujját, mellyet elöfzör meg-töríiljön, fzopja, mihelyt azt a’ gyermeknek fzájában téfzi.

Nem tanátsos , hogy a’ Dajka mindjárt az étel után a’ gyermeket fzoptaffa, mert akkor a’ téj hirtelen meg-favanyodik, és rá- gáft fzerez. Hafonlóképpen reggel ne fzoptaffa addig a’ gyermeket, míg valamit maga nem efzik, mert külömbeii meg-tsiposödik a’ teje.

Ha kevefedik a’ teje , igyék tehén- tejet, melly vízzel meg-vékonyittatik , mellybeii Olafz kapor-mag főzetett. *) De ha terhes , akkor ez femmit nem hafznál.

Annak el-távoztatására , hogy a’ gyermek görbe ne légyen, fzinte olly gyakran adja néki egyik melyét, mint a’ másikát. Éppen azon okból egy hiba az , ha a’ gyermeket mindenkor ugyan azon Karján hordozza.

Igen

*) Egy három hólnapos gyermek, egyfzer a’ pólálás után rend kívül kezd kiáltani. Hogy az meg-tsen- desíttefsék , egy öreg próbált Ember , ki jelen volt, Do di or Michaelis veres porából egyet a’ más után bé-adott (Specificum Michaelis) de mindazonáltal a’ kiáltás meg-nem fzünt. Egy fo rendű ifjű Afzfzony akkor Őtet meg-intette, hogy a’ gyermeket ki-kellene pólálni. Alig lett az meg, a’ gyermek mindjárt meg-tsendefedett. Akkor tudták-meg, hogy a’ póláláskor a’ jobb karja az háta megé vonattatott, melly már kékülni kezdett. M.