Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
III. A kisérletnek alávetett Piper-levelek physiologiai anatomiája
68 RICHTER ALADÁR: bicellulair e«-nek nevezi (62. 96)x) úgy lehet, hogy ezek valamennyi Piperre jellemzők (62. 108 felül 2—3.-ik sor). Duval — ámbár fogyatékosán — lerajzolja a Piper Jaborandi Vell., Pi. corcovadensis C. DC., Pi. reticula- tum L., Pi. lepturum Kth., Pi. unguiculatum R. et P., Pi. hirsutum Sw.* 2 *), nemkülönben a Pi. geniculatum Sw. eme szerveit is (62. p. 97. 2. rajz. IX. tábla 19. rajz, továbbá id. h. IX. tábla, 2, 4, 8, 10, 16 ? *) és 21. rajz). Olyan is akad közöttük, a melynek tojásdad fejsejtje kettős- sejtű nyélen ül s a többihez hasonlóan csakhamar a bőrrendszer síkjára hajlik (IX. tábla, 69. rajz, h2), mintegy átmeneti formát alkotván a Phaseolus multiflorus-ról ismeretes többsejtű t r i c h o m a-h ydathushoz (26. 447 ; 195. rajz, B). Mindezek élettanilag a Peperomia-iéle hydathodusokat (I. tábla, 5. rajz) pótolják. Ilyeneket a Piper nigrum-on Haberlandt észlelt, ámbár a vízfelszívás és víznyomás kimutatására szolgáló kísérletek elhagyásával (23. 525, III. zése után, 1914. decz. derekán jutott el hozzám Bécsbe, még pedig barátom, dr. Solereder Hans erlangeni professzor lekötelező szívességéből. x) - Pontosabban »tricellulaire«, tekintve azt, hogy a Piper-hyda- thodus alkotói 1. a bőrsejtek közé mélyedő s a bőrsejttel egyértékű talpsejt, 2. a nyéltáj éki nyaksejt s ezen 3. a fej sejt, ép úgy, mint a Peperomia-hydathodus-on (X. tábla, 74. rajz, ts—ns—f ; I. tábla, 5. és 8. rajz, ts—ns—f). Duval az ő leíró munkájában a jelzett képletek alkotói gyanánt a nyéltájéki nyaksejten kívül csakis a fejsejtet tekintette s nyilván ezen alapszik a »bicellulaire« kifejezés is, mely alaktanilag tűrhető, de fejlődéstanilag helytelen. 2) Duval id. rajza szerint, valószínűleg tévedésből »unicellu- laire«, holott a szöveg (62. 108, felülről 3.-ik sor) szerint — és a **) alatt adott magyarázat fenntartásával — ez a helyesebb ». . . poils tecteurs bicellulaires ä sommet obtus«, miként a többi. Én ily »egysejtű« P?/>er-hydathodusokat sehol sem észleltem. E képletek helyes megfigyelésének elengedhetetlen feltétele maga az élő növény és nem a »Jaborandis (et leurs Succédanés)« drogueszerű anyaga, mely Duval topographiai munkájának alapjául szolgált. Utóbb megpuhított száraz anyagból vett keresztmetszeteken a Pz^er-hydathodusok meg sem figyelhetők, miért is Duval egyetlen egy pontos rajzot sem közöl. 286
