Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

I. A vizsgálat anyaga, célja és módszere

I.

A vizsgálat anyaga, czélja és módszere.

Leiden ősi és Hollandiának e legnagyobb botanikus kertjében a Piperaceák viszonylagosan gazdag készlete indított arra, bogy a közvetetlenül élő állapotban megfigyelhető fajokat az alábbi jegyzék szerint sorra megvizsgáljam.

AJ Peperomia Ruiz et Pav.

1. Peperomia argyreia Ed. Morr, in Belg. Hortic. XVII. 1867.

2. t. 2. (Syn. P. argyracea Hort. Bonn., Pfitzer 1. c.

— P. argyroneura Hort. Lugd.-Batav., P. argyrea Hort.

Cf. Gard. Chron. (1865) 934. sec. Kew. Ind.). — Amer.

austr.

2. — blanda H. B. K. Nov. Gen. et. Sp. I. 67. — Venezuela.

3. — incana (Haw.) A. Dietr. Spec. Plant. Vol. I. (1831)

p. 166. (Piper canescens Hort. Lugd.-Batav.) — Brasilia.

A leideni botanikus kert ez egyik legszebb Peperomiája már az anatómiai vizsgálatok alkalmával elárulta, hogy Piper nem lehet. A leideni növény megfelel a Pe. incana MiQUEL-féle leírásának is. (8. pp. 197—98).

4. — dependents Ruiz et Pav. Fl. Per. I. 33. 1. 48 a. (Pe. cordifolia Hort. Lugd.-Batav. — non A. Dietr. 1. c.) —

Peruvia.

A leideni »Pe. cordifolia« nem a rendszerint A. Dietr. {Linné: Sp. Plant, ed. VI. p. i54)-ből idézett Pe. cordifolia {Swartz) A. Dietr. (C. de Cand. Prodr. XVI. 1. p. 421 et in Urban : Symb. Antill. Vol. III. p. 228), melynek faji önállóságát a Kew-Index is elismeri (Fase. III. 1894, p. 464) s a melynek az Antillákról való és megbízhatóan helyes példánya (leg. Wull- SCHLäger) a bécsi természetrajzi udvari múzeum herbáriumában rögtön elárulja a leideni nőm. hort. helytelenségét. A leideni elnevezés ugyanis nyilván az Opiz-féle Pe. cordifolia (in Presl, Rel. Haenk. I. 164) és ez Kew-Index helyesbítése szerint viszont = Peperomia dependens Ruiz et Pavon, a kik Flora Peruviana et Chilensis ez. művükben (1798, Tom. I. Tab. XLVIII) jó

225