Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
A VIZTARTÓSZÖVET. 37 A levélperem víztartószövetének állapota viszont a fejlődés kezdetén álló levelének felel meg, jeléül annak, hogy a víztartószövet fejlődése a levél pereme felől a lemez középvonala felé halad, a hol is átlag 8—io-rétegűnek mondhatjuk. A felbőrrel határos víztartószövet sejtjei kb. 2—4-rétegnyi vastagságban hirtelen megrövidülnek, sőt ellaposodnak, sugaras elrendezkedésük teljesen felbomlik, annyira, hogy a különben is vékony cuticulával borított, aprósejtű epidermis, valamint a subepidermalis sejtek között alig van különbség (V. tábla, 36. rajz, z). A levélnek mind a két felét levegővel telt rövidebb- hosszabb s már fentebb ismertetett alkotású szőrképletek borítják, még pedig oly sűrűn, hogy a levelek ennek következtében bársonyos tapintásúak, jóllehet a bőrsejtek minden legcsekélyebb papillás kitüremkedés nélkül valók. A levelek némi »ezüstösségét« e szőrözeten kívül a szín felől nyilván ama légoszlopok idézik elő, melyek, sokszor a víztartó sejtemeletek közepén túl is, a sejtközi hézagokba szorulnak (V. tábla, 36. rajz, il). A Pe. argyreia-n a már megismertetett jelenség megismétlődéséről lesz szó. A váladéktartó-sejtek ez esetben is inkább a víztartószövet hypodermalis rétegében találhatók, ám jóval sűrűbben a chloroplastokat alig tartalmazó szivacsparenchymában, melynek meglehetősen tömött szövetében buzogányfejalakú kristálycsoportok is előfordulnak. Ezt azért hangoztatom, mert Jönsson (48. I—II. tábla) és Jäderholm (51. I—II. tábla) e képleteket nem rajzolja le a szivacsparenchymából, jóllehet a sóskasavas-mészkristályoknak hol egyes kristályokban, hol kristály csoport okban való előfordulását a levél (és szár) minden részében Jäderholm is említi (51. p. 192). A színbeli epidermis sejtjei a felületen egyenesfalúak, számos váladéktartósejttel, a fonákbeliek fala ellenben némileg hajlongó s viszonylagosan vastag, közöttük pedig sok olyan légzőnyüás van, melyek melléksejtjei inkább a 4-es alapszám szerint rendezkednek (V. tábla, 37. rajz). A Pc. verticillata áthasonító, főleg azonban víztartó- szövetrendszerének kifejlődésében bizonyos munkafelosztás érvényesül, a mennyiben a fentiekben ismertetett »húsos« 205
