Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
szőr emelte általános érvényre. Ez angol orvos neve után neveztettek e bántál - mak Bright-féle kórnak. Későbbi vizsgálatok azonban kiderítették, miszerint kóroktanilag és kór- boncztanilag igen eltérő vesebántalmak, sok tekintetben a Bright-kórra nézve azonos jellemzetes tünetekkel járnak, és hogy a Bright-kór gyűjtőnév alá tulajdonkép természetükre nézve különböző betegségek foglaltattak együvé. - Igyekeztek tehát az észlelők, hogy az ide nem tartozó alakokat elkülönítsék, az ide tartozókat lefolyásuk és boncz-szövettani tulajdonságuk szerint csoportosítsák, és így lett a pangási vérbőségen és amyloid elfajuláson alapuló vese- bántalom kirekesztése után egyelőre a heveny és idült veselob megkülönböztetve, oly formán, hogy az idült veselob a heveny veselobnak egyik kimeneteli módját, azcr második időszakát képezte. De nem kerülhette el az észlelők figyelmét ama körülmény, hogy az idülten lefolyó veselobnak nem csupán kórképe, hanem, már felületes megtekintésnél is, eltérők boncztani tulajdonságai is. Eltekintve más feltűnő különbségektől, az egyik vese nagy, a másik kicsiny, sorvadt, zsugorodott. Felvétetett tehát, hogy az idült lobos állapotban levő nagy veséből, idővel kifejlődik a kisebb, zsugorodott vese, úgy hogy ez, a veselobnak vagy Bright-kórnák harmadik szakát képezné. És ezen már nagyjában feltűnő különbségek okát, a betegség lényegét képező szöveti eltérésben keresték és találták, a mennyiben a Bright-kór második szakában a lobfolyamat a vese terimbelében (parenchym), a harmadik időszakban pedig a szövetközökben, mint szövetközi lob folyna le és innen a vese ki-ebbedése. Eme, különösen Frebichs által támogatott beosztás azonban nem tarthatta magát, mivel ha nem tagadható is, hogy kerülnek oly esetek észlelés alá, melyekre nézve lehetséges, hogy a kisebbedett vese egy előbb ú. n. második szakbeli nagyobb, parenchymatosus lobban szenvedett veséből fejlődött, úgy még is sokkal nagyobb amaz esetek száma, melyekben a vese kisebbedése azonnal mint szövetkezeti lob, tehát mint önálló kórfolyamat lépett fel, miért is ezt az alakot, mint önálló (genuin) zsugorvesét egészen külön választották az előbb említett másodlagos zsugorvesétől. Sőt voltak és vannak észlelők, mint azt a megfelelő fejezetben még részletesebben fogjuk kifejteni, kik a zsugorvesét egészen más bántalomnak, az edények megbetegedésének következménye, részjelensége gyanánt tekintették. Megállapodás a nézetek hullámzásában azonban ezzel még nem jött létre. Utóbbi időben mindinkább oda hajlanak az észlelők, hogy a veseloboknak oly éles elhatárolása, mintha az egyik esetben csupán parenchymatosus, a másikban csupán interstitialis folyamat volna jelen, a tényekkel nem egyezik. A em képzelhető az, hogy ha a húgycsövecseket kibélelő hám meg van lobosodva (parenchymatosus lob), a közti szövet érintetlen maradjon és megfordítva, bár egyik vagy másik folyamat túlnyomólag lehet kifejlődve és szokott is kifejlődve lenni. Sőt Weigert beható vizsgálatai a mellett szólnak, hogy a vesehám megtámadtatása, elenyészése mindenkor szövetközi lobot is fog maga után vonni. Bright-kór. 99 7*
